Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Pröhle Vilmos: Tatár nyelvjárási adalékok - I. 63

108 PEOHLE VILMOS. 10. kákré kájgn térátkánnéy %ikdjáté. bórönyg zamanda bér jályancg bar ikdn dér; hár kémné bulsa da áldgj ikdn. bér tuzén bik yákgllg wd jitézgd ujlap jeregan késé bár ikdn wd har wákgt djta ikdn: vmin sul áldarya juleksam, áya áldanmas idém» dijép, bér kön bu késé jul bélán bára játkanda jul jángnda bájaye áldar bér kákré kájgn térdp tóra ikdn. mimen juldáslarg um'na, álégé mdshur áldar sul/» dijép maya áldarn§ kmrsdtkdnl'ir imés. bu ángy jánena bárgp HJádnst, siné áldar dip djtdlár wd bik áldarya óstá dip ájtdldr. miné dd áldaj álgrsgn-mg? jd áldap káraié /» áldar djtkdn. «nik siné áldgj álmám t bik tiz áldar Idém dd, bgráuk hazérdd jángmda áldar kápcgygm juk; ejdá kálde» digdn dér. bu jékét mzénén ujáulgygna bik gsangp «bár, ejeyddn kápcgyeyng áigp kii! min munda kötöp tórórmeiD) digdn. áldar djtkdn: «öjgá bár gr idémdá, ra'/m, bu kájen áuwarya tóra, kitdrgd járamgj» digdn. bu késé lursálánép «oársana/ kápcgrgyng kitérsáná! min sin kilgáncd kájgnng térdp tórórmgn* dip kájgn ástgna kilép, kákré kájgnng térdp kályan. áldar sul kitkdnddn kitkdn imés; bu jitéz álé da bulsa kákré kájenne térdp tóra imés. 10. Elbeszélés a ferde nyírfa támogattatásáról. Hajdanában volt egy csaló ; az akárkit is rászedett. Volt egy magát nagyon okosnak és ügyesnek vélő ember, a ki mindig ezt hajtogatta: «Ha én azzal a csalóval összekerülnék, én nem hagynám magamat rászedni* s mikor egy napon ez az ember az úton ballagott, az út szélén az a csaló egy ferde nyírfát támogatott. Ennek útitársai megmutatták a csalót, mondván: «íme az az a bizonyos csaló!» Ez ahhoz odamenvén így szólt: «Barátom, téged csalónak modanak s a rászedésben nagy mesternek mondanak. Meg tudsz-e csalni engemet is? próbálj megcsalni!)) A csaló így szólt: «Miért ne tudnálak megcsalni? nagyon hamar rászednélek, csakhogy jelenleg nincs nálam a csaló tarisznyám, otthon maradt. Ez az ember nagyon bízván a maga eszességében, így szólt: «eredj és hozd el hazulról a tarisznyádat! én itt megvárlak.* A csaló így szólt: «Elmennék biz én haza, de íme, ez a nyírfa dűlőben van, nem mehetek.* Ez az ember türelmetlenül így szólt: «Eredj, hozd a tarisznyádat! míg visszajösz majd ón eltámogatom a nyírfát* és a nyírfa alá állván, ott maradt a ferde nyírfát támogatni. A csaló elment, vissza se jött többé; ez az ügyes (ember) pedig talán még most is a görbe nyírfát támogatja.