Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Pröhle Vilmos: Tatár nyelvjárási adalékok - I. 63

104 PROHLE VILMOS. ásarya kérésép «ásasana, kunaygm ! sin miné fáláncá wákgtta késül béldn bik sgjlayan idén. nik ásamgjsgn ?» didé. vízé az wákgtta bóréákn§ bárén cukgp bétérép télkéné ár kálderyan Imés. sulaj bájayg burcgn tiulágándé. 6. jáng bulde dip iskéné yur kwrérgá tejéé tiügélnén yikájáté. bér járle kési urmanya ütgn kisárgá bárep, ánda bér vilgán telke tápkan imés. bu tábestan séjénép üten'da kismáj sul felkérte ikmák kápcgygna sálep éjéná kájtep kitkán. bu áyaj éjéná kájtsa, yátene mická jákkan ikán. básendan kólákcenen sályan da tizuik utka átkán imés, yátene nsiná nej bulde.? — kólákcgn eyng utka jáktgyh) digác. «*k§ék$rma, yátgn! telke tóttóm, jáyg kólákcgn tégámén. mundaj iskéné utka jákmej nislájém ?»» digán. ándan suy kápceygn álgp kárasa, kápcgye tisélgán-dé, telke dá juk, ikmák tá juk, ul árada iské kólákcgn da jánep vt bulyan. ul mal'ün telke jurej ikmák urlar evén uilgángá sálgngp játkan, sundaj yájlá bélán kápcgkne tisép, hám utzé tésép kálep bár ikmákné dá is leült vele, s evéshez látva így szólt: «Egyél vendégem! Te engem egy ízben nagyon megvendégeltél zabkásával. Miért nem eszel?» Maga rövidesen felcsipkedvén az egész borsót, a rókát •étlen hagyta. így hát visszafizette tartozását. •6. Elbeszélés arról, hogy az ócskát nem kell megvetni azért, hogy új akadt. Egy szegény ember elment az erdőre fát vágni s ott egy •döglött rókát talált. E leletnek megörülve, a nélkül hogy fát vágott volna, a rókát kenyeres zsákjába dugva megindult hazafelé. Mikor ez a bácsi hazaért, felesége éppen tüzelt volt a kemenczében. Fejéről lehajítván a süvegét, gyorsan beledobta a tűzbe. Mikor a felesége azt mondotta, hogy «mi lelt téged? — tűzbe dobtad a süvegedet?*) így szólt (az ember): «Ne lármázz, asszony! Rókát fogtam, új süveget varrok. Mit csináljak az ilyen ócskával, ha el nem égetem?*) Azután, a mint fogja ós nézi a zsákját, a zsákja ki van lyukasztva, se róka nincs, se kenyér nincs, azonközben pedig az ócska süveg is elégvén, tűzzé lett. Az az átkozott róka egyenesen kenyérlopás czéljából tettette magát döglöttnek ós hevert úgy, és ilyen furfanggal a zsákot kilyukasztván, maga is kiesett belőle s a kenyeret is mind ki-