Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Pröhle Vilmos: Tatár nyelvjárási adalékok - I. 63

102 PROHLE VILMOS. imés. ózon síuznén kgskasg sul, kém buiré bu jid§ bágang hámmásén dá béram bér ám ásap bétérgán imés.*) 4. gájlacán dustngy yikájáté. bér wákgt ájü bélán telke düst bulyanlar. bular urták bulgp sálkan cáckánlár imés. köz jitép sálkanng Szár wákgt jitkác telke ájüya ájtá idé : «já duskaj, m'na indé sálkan jitésté; mung biulésérgá kirak, sin jir ástgndaygn télájsén-mé, jaki jir é'sténdágén télájsén-mé í májléy pádgsa, télágiinéyné ál» digiic, ájü estén g%tgjar kglgp sálkanngy jáfraklargn jgjgp álgp énéná kájtkan. ásap kárasa, jimésnéy bér dá tamé juk-te. ufájdasgz nársá ikán; /<?#mátém arám kitté)) dip takéná imés. ándan suy bér ken telkénén< énéná bárgp «já duskaj, sínén elesén nicék? támé bár-mgh) digán. albittá telke sálkanng cgkargp áldgna ásarya kujar. ájü ásap kárasa écéndán ájtá imés: «és bidaj ikán, düstgm miné áldayan. tókta indé! táygn urták bér nársá dácsák, ástgn álgrmgn)) déj sebb!» Hosszú szónak a rövidje (száz szónak is egy a vége) az, hogy a farkas ezt a hét sógort egyenként mind megette. • 4. Elbeszélés az ármányos barátról. Egy időben a medve meg a róka barátok voltak (lettek). Ezek közösen répát vetettek. Eljővén az ősz, s a répaszedés ideje elérkezvén, a róka így szólt a medvéhez: «Hát, barátocskám, íme megérett a répa, meg kell rajta osztoznunk. Te a föld alatti részét akarod-e, avagy a föld feletti részét akarod-e? óhajtásod nekem parancs, vedd, a melyiket akarod!» így szólván (a róka), a medve a felső részét választván a répa leveleit összeszedvén barlangjába vitte. Mikor megízlelte, az ételnek semmi íze nem volt. ((Haszontalan holmi; fáradságom kárba veszett** szólt és búslakodott. Azután egy napon a róka barlangjába menvén így szólt: «Ej, barátocskám, milyen a te részed? van-e íze?» Persze a róka előhoz egy répát és eléje teszi, hogy egyék. A mint megízlelte, magában így szólt: «így állván a dolog, barátom engem rászedett. Várj csak! Ha még egyszer közösen vetünk *) Az imés-sel összetett, továbbá a -yan, -yán képzős múlt idők különösen mesékben gyakoriak, s teljes értelmük csak úgy volna visszaadható, ha a mesét azzal kezdenők: «azt hallottam, hogy» v. «azt mondják, hogy» és az egész mesét ennek megfelelően függő alakban szövegeznők.