Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)
Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - I. 80
98 GYOMLAY GYULA. lapot konstatálására alkalmasakká válnak. Ehelyett: megíratott, ezt mondhatom: meg van írva.1,7 ) Ez a körülírás annál kényelmesebb, mert vele a görög passivum perfectumnak mind a három indicativusa visszaadható; yéfpaizmi: meg van írva, syé-YpaTito = meg volt írva, ysypá^srai meg lesz írva.18 ) Fordítani (és magyarázni is) e szerint az activum indicativus alakjait legnehezebb. Nehéz a yá^pacps alakot, mert a neki megfelelő magyar alakot elbeszélő múltnak érthetjük. Nehéz az éYSYpácpst praeteritum alakot is, mert az összetett írtam vala vagy írtam volt19 ) alakok a fennebb mondottak értelmében egyáltalában nem alkalmasak a múlt állapot kifejezésére, de meg külömben is szokatlanok a mai irodalmi nyelvben.20 ) Ugyanilyen 17) Sőt ez esetben kivételkép még ezt is: «irva van», vagy «irva vagyon*, mert véletlenül ezt a frázist a régi bibliafordításokból mindenki ismeri. Ilyen ez is: «adva van» (ős'áoxat), mert ezt meg a tudományos nyelv tette érthetővé. De ezt: nézve van, ütve van, bántva van, még passiv értelemben sem mondhatjuk igekötőtlenül. Annál kevésbbé mondhatni persze efféléket: házasodva van, elégedve van. 18) Félreértés kikerülése végett azonban megjegyzem, hogy a magyarban ezt a futurum alakot szerintem is csak mint igazi jövő állapotra vonatkozó határozott alanyos kitételt szabad használni, s a világért sem (ismét német kaptafára) az általános alanynak kifejezésére. Kis diák-koromból emlékszem budavárbeli tanulótársaim ilyenforma fenyegetésére: «fel leszel mondva!* Erre a szerkezetre nem az állapotjelzés kifejezésének szüksége, banem az általános alanyé adott okot. A multat sem szabad úgy felfogni, mintha a «meg volt irva (a levél)» kitétel egyértelmű volna az általános alany kifejezésére való förtelmes budapesti, sőt, sajnos, immár szegedi (!) kitétellel («meg lett irva neki, meg lett mondva, stb.»). 19) Az alakok alkotása módja is kizárja az állapotjelző értelmet. Erről részletesebben a harmadik részben szólok. 20) A görög perfectum a maga erős állapotjelző értelmével igen közel jár a névszói értelemhez. Még az alakok alkotása is erre mutat. (V. ö. pl. egyrészt trcpe^a—xpo^, Xélouza.—\oin6<; alakokat, másrészt, hogy magában a régi görög nyelvben is helyettesíthetők bizonyos egyszerű alakok participiumos összetett alakokkal, különösen a praeteritum alakjai, meg a conjunctivuséi és az optativuséi. A passivumban tudvalévőleg nincs is egyszerű conj. és opt. alak, de az activumban is előfordul az összetett. Pl. 1. THÜKYD. I. 67. XCtTSpótoV TtüV 'A,&7)VatU>V, ÍXI OTTOVoá? "C£ XEXÜXIJTES E?EV xat áőixoísv xíjv íleXoKávvrjoov). Azért a fordításban néha nem csupán igeneves, hanem igazi névszós frázissal közelíthetjük meg némileg a görög perfectum állapotjelző értelmét. KEXOXWOETCU e szerint nem: haragudni fog, hanem: haragban, méregben lesz; [j.sp.aws: a ki vágyban, sóvárgásban van; y.txoTr( tt>í a ki haragra gyuladt; xmXtflás: a ki csapást mért valakire; 8e-Sooxcóc: a ki tekintetet vetett valakire; ^etpuy^vo;: a ki ment valamitől; E-jpílyopSs: legyetek éberek, v. ébren; oopa srejco&jjt: hogy bizalommal légy; »t xé"v tot TOÍ [J.E[J.Í1X/) : ha gondodra van ilyesmi, stb. stb. De persze, így a görög perfectumban kiemelt történés megjelölése vész el. Sokszor nem marad egyéb hátra, mint hogy egy igealakkal fordítsuk a perfectumot. Hogy azonban az állapotjelző értelmet némileg érezhetővé tegyük, ügyel-
