Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)
Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - I. 80
AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 99 oka van annak is, hogy a magyar activ perfectum felszólító és feltételes összetett alakjait (írtam legyen, írtam volna) nem használhatjuk a görög perfectum modusainak fordítására.21 ) Éppen azért, mivel a görög és magyar alakfunctiók annyira külömbözők, jónak láttam összeállítani a HoMEBosban gyakrabban előforduló perfectumalakokat lehetőleg pontos fordításukkal együtt. A megfelelő magyar alakok megállapításában csak a hűséget tartottam szemem előtt: műfordítást adni nem lehetett czélom, mert akkor éppen a két nyelv gondolkodásában lévő külömbséget kellett volna feltüntetnem, ezzel pedig nem értem volna el főczélomat: a görög alakok megértetését. A római számú példák az Iliasból, az arabs számúak az Odysseiából vannak kiszemelve. Perfectum alakok Homerosból. A) Semminemű időt sem jelölő alakok. 15. Participiumok. Mind egyformán a főtörténéssel együtt meglévő (egyidejű) állapotot jelentik, de az állapotot létrehozó történés erős kiemelésével. Ennek (a történésnek) ideje közömbös. jünk ilyenkor arra, hogy lehetőleg denominalis (névszóból képzett) igéket használjunk. Pl. xexXríax]: neveztetel; xs^oXáxrexai: mérgelődni fog; tf-TXT)-/.£ : merészeli; Jjcottövassv: elhaláloztak stb. 21) Az állapotjelző értelmet a magyarban csak egyszerű (nem összetett) perfectumából érezzük ki a terminativ igekötőkkel összetett igéknek; az igekötő magában nem elég az állapotjelzés kifejezésére. Mivel pedig a magyarban nincs infinitivusa a befejezett történésnek, a görög infinitivus perfecti fordításában körülírásra van szükség még olyankor is, ha az infinitivus a magyarban is igenévvel fordítható. Pl. HEROD. I. 31: StsŐelJE ö° iv loüratat ó $£o%, tí>s ajxetvov el?) ávSpcórcto xsSvávai \m\\m íj £á>eiv, fordítsd: «halva lenni* (nem: «meghalni»). Ugyanezért nagyon bajos a görög perfectum módjainak, az imperativusnak, conjunctivusnak, optativusnak fordítása is. Mindezek fordítására a magyarban csak igenévvel összetett alakjaink vannak, s ezek közül a felszólító alakot (írva legyen v. írott legyen) activum értelemben úgyszólván egyáltalában nem, passivumban pedig nem szívesen és csak nagy ritkán használjuk. A magyar feltételes mód befejezett történésű összetett alakjai közül az, a melyet a nyelvtani kézikönyvek rendszerint közölnek (irtam volna), rendszerint nem jelent állapotot, s így a görög perfectum pontos fordítására egyáltalában nem használható (1. a példákat. Ou xsv ;xE(Avf;[Ar)v nem = a melyre emlékeztem volna, hanem = a melyre «emlékezett» lennék), az állapotjelzős összetételek (irva vagyok, leszek, volnék, lennék) pedig először passiv értelműek, másodszor szokatlanok, s a hasonló formájú (de persze más okból eredő) germanismusok miatt (1. 18. jegyz.) veszedelmesek is. A föltételes alakban az igekötő sem mindig érezteti ki a meglévő vagy jövő állapotot (1. fenn ezt a példát : ou [ÍEV X' ÓÍXXTJ -pjvrj .... ávSpb; atpsaiair, = nem állt volna meg ilyen távol az urától), vagy legalább igen jó magyar nyelvérzék kell a kiérzéséhez, úgyhogy e szerint a görög alak pontos megértetése czéljából körülírásokra szorulunk. L. a 20. és 27. jegyzeteket.
