Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - I. 80

96 GYOMLAY GYULA. gondolkodást nemcsak egy megfelelő igealakkal, hanem még körülírással is bajos sokszor feltüntetni, s ha pedánsan lefordítanék őket, a fordítás, mint műfordítás nem volna használható, éppen azért, mert az a gondolkodás, mely e görög alakoknak életet adott, idegenszerű a magyar fordító számára. A legnagyobb hiba volna azonban az ilyen alakokra ráfogni, hogy imperfectum értelműek. Lehet, hogy más nyelv perfectumával nem fordíthatók, de azért semmivel sem kevésbbé perfectumok, s mint olyanok, perfectum-értelműek valamennyien, föltéve, hogy nem más nyelvnek, hanem a görög nyelvnek alapján magyarázzuk őket. Efféle elnevezésekben tehát újabb logikai hiba van, melyet a rossz terminusok használata (pl. ha imperfectum értelem helyett, mint a hagyományos nyelvtanok teszik, ráadásul «prűesens» értelemről — «Prsesensbedeutung» — beszélünk) a dolgok teljes összebonyolításáig, s a rendszer teljes tönkretételéig fokozhat. 14. A magyarázat és fordítás második nehézsége, mint említettem, a magyar igealakok használatával függ össze. A magyar igealakokról értekezésem első szakaszának harmadik részében külön is szándékozom szólani; azonban már itt is szükségem van a legfőbb tudnivalók ismeretére. Másképp tehát nem járhatok el, mint hogy egyetmást már itt előlegezek, a mire ott aztán csak hivatkoznom kell. (-Befejezett történésü» (vagy az eddig divatosabb elnevezéssel: «befejezett cselekvésük) alakjaink tudvalévőleg a magyainyelvben is vannak. Sőt úgy látszik, egy tekintetben szerencsésebbek vagyunk, mint pl. a francziák vagy a németek. Míg ugyanis az ő nyelvükben csupáncsak igenóvvel összetett alakokkal fejezhetők ki az összes személyes alakok, addig a magyar legalább az indicativust egyszerű alakkal is mondhatja: yéfpaya, j'ai écrit, ich habé geschrieben, irtam; Yéfparcrat, il est écrit, es ist geschrieben (erre még a latinban sincs egyszerű alak: scriptum est) Íratott. Ha már most a görög befejezett történésű alakoknak functio tekintetében is teljesen megfelelnének a magyar alakok: a fordításkor igen könnyű helyzetben volnánk. Azonban nem úgy áll a dolog. Először is, mint már tudjuk, a görög perfectum értelme az «irtam» és «Íratott» alakokkal nincs kifejezve. Ez a magyar befejezett történésű igealak magában véve nem elég az állapotjelző értelem megéreztetésére. A magyarban legfölebb úgy közelíthetjük meg a görög alak értelmét, ha az igét perfectiv-terminativ jelentésű igekötővel látjuk el. E szerint tehát YÉYpacpa = wegírtam (a francziában sem mindig így fordítják: j'ai écrit, hanem így: j'ai fini d'écrire L. EIEMANN-GOELZEE, Syntaxe, 251. 1.), YSYparctat — m^/íratott. De az activumban sokszor még terminativ igekötős igével sem tudjuk éreztetni az állapotjelzést.