Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - I. 80

94 GYOMLAY GYULA. esztendővel ezelőtt. Utóbbi esetben Téftvrjxs ex /tXícov éröv, előbbi esetben TS^-V/JXS a mostanit megelőző pillanattól fogva. Az állapot maga is fennállhatott már akármennyi idő óta. De mivel indicativus, s nem múlt, hanem konstatáló alak, a beszélő csak az állapotnak meglétét konstatálja vele,15

) tekintet nélkül arra a közömbös körülményre, mióta áll fenn az állapot. Tanulságos példa erre nézve LYSIAS szónok következő mondata (10, 4.) é£ ŐTOO ófisís xateXTjXóftaTe, SÍXOOTÖV STO? TOOTÍ : mióta ti itthon vagytok (visszatértetek), ez a huszadik esztendeje. Itt nemcsak a történés múlt, de az állapot is 20 éve áll fenn: a fődolog azonban, hogy most (t. i. a beszélő szempontjából: most) is fennáll. 13. Hogy tehát az összes perfectum alakok, a prseteritum (és később kifejlődött futurum) kivételével, nem jelentenek időt, azaz hogy a külön időjellel el nem látott perfectumtő maga teljességgel achronistikus, azt talán nem nehéz átlátni. Mi volt az oka mégis, hogy a rájuk vonatkozó elmélet annyira összebonyolódhatott, később fogjuk megérteni. Azonban, hogy a homerosi alakok következő magyarázatait megérthessük, arra a nehézségre, mely kiváltképpen a magyar embert érdekli, már most is nyomatékosan rá akarok mutatni. Ezt a nehézséget egyrészt már maguknak a befejezett történésü görög alakoknak sajátságos értelme okozza, mely a bennük lévő érzéki (konkrét) elem miatt még a magyar igealakok okozta bonyodalom nélkül is nehezen érthető, s még sokkal nehezebben fordítható. Egyelőre a magyar alakokat tekintetbe sem véve, csak erről a nehézségről szándékozom bővebben szólani. A görög perfectum állapotot jelöl, de, mint több ízben említettem, az állapotot létrehozott történés erős kiemelésével (1. kül. a 9. pontot). A mit mi, mint meglévőt, így konstatálunk: «itt fák vannak», ezt a görög így konstatálta: «itt fák nőttek (itscpóxaoiv)»; vagy ezt: «ez az ember áH» így: «megállt (sanr]xs)». A görög gondolkodás, és vele a kitétel praegnánsabb, mint a magyar. Legkülönösebb esetei ennek a sajátságos, nyomós kifejezésmódnak a következők. A lelkiállapotot jelölő görög igéknél is nemcsak az illető állandó gondolat vagy érzés érdekelte a görög lelket, hanem az a folyamat is, mely az illető gondolatot, érzelmet előidézte. Ezt: féltek, gyakran így fejezi ki: sSeíSioav — meg voltak ijedve, félelemmel voltak eltelve; ezt: bíznak, így: 7rs7ioí^aaív = bizalom-15) Nem szabad tehát a következő két értelemben használni: 1. Múlt történés elbeszélésére: erre az aoristos és az imperfectum prseterituma való; 2. Múlt állapot leírására vagy elbeszélésére: erre meg a neki megfelelő (perfectum) proeteritum való.