Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Wiklund K. B.: Az indogermán és a finnugor nyelvek ősrokonságának kérdéséhez 1

8 WIKLUND K. B. / egy germán névmási genitivus-alak az egész finnugor és szamojéd területen át elterjedhetett egészen a kamassz. than-ig. Aztán itt van a f. hdn «er, sie», a melyet SCHMIDT óizl. hann «er», hon «sie»-vel hasonlít össze — a nélkül, hogy SETALA (nyilván megczáfolhatatlan) magyarázatának czáfolására bár egy szót is vesztegetne. E magyarázat szerint a h tudvalevőleg régi s helyén áll hangsúlytalan szótagban. Aztán f. ken (eredeti, nem szóvégi ra-ből keletkezett n; töve kéne-), votj. kin «wer» avest. acc. sing. masc. neutr. kdm, óind. nom. acc. neutr. kim-bői, a mi legalább kevésbbé valószínűtlen, mint az előbbiek nagyrésze. A finn kuka «wer»-t litv. koks «wie beschaffen?», ószl. kaki* «qualis?»-ból származtatja SCHMIDT. Mégis csak gondolkodóba ejthette volna, hogy a -ka a f. kuka-bsm csak néhány esetben fordul elő és mindig az esetrag mögé sorakozik: iness. kussg, illat, kuhun, instruct. kuinka, nom. pl. kutka etc. A -ka ugyanaz a finn particula, mint a -ka, -ka a joka (relat.) mikáben, és sehogy sem lehet közvetetlen kapcsolatban a litv. és szláv -A-val. Aztán f. joka relat. «welcher», indef. «jeder», a mely lit?. jőks «irgend welcher», ószl. jakb «qualis»-hoz hasonlíttatik. A relat. joka-n&k -/ra-járól az imént beszéltünk (gen. jonka, iness. jossa, illat, johon, johonka etc). Az indef. joka eredete bizonytalanabb. Ezekről az etymologiákról mondja SCHMIDT: «a felsorolt párhuzamok túlnyomó részben rendkívül jellemző és elszigetelt speciális képzések, úgy hogy az átvétel jóformán bizonyos, annyival inkább, mert a hasonlóság az egész szótestre kiterjed.» De a leghihetetlenebb még csak most következik: a f. part. sing. tata < gót. pata, holott ez a mutató névmásnak speciális gót nom. acc. neutr.-a és pat a nak értendő. Szinte hihetetlen, hogy SCHMIDT ne tudná, hogy ezen tata egészen rendes, a többi egytagú töveknek part. sing.-ától sem alakjában, sem jelentésében el nem térő part. sing., tehát tá-tá, éppen olyan, mint tuota, sitá, mita, kuta, ketá, jota, muuta, piiuta, piita, pyytci, paáta, puota, stb. Hogy lehet tehát olyat mondani, hogy: «a finn tála tehát csak gót átvétel lehet» ? Ilyen teljesen délibábos etymologiával szemben el kell hallgatnia minden komoly kritikának.