Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - III. 276

302 GYOMLAY GYULA. fást jelentők, különösen áfixveítat (Her. 29, 35; Xen. 2, 12: 5. 4; 10. 17; Thuk. 2. 1 és 3; 31. 4; 33, lés 4; S2, 3.) és jcéfiKSt (Her. 19; 41; 32; Xen. 1. 2; 1. 3; 2. 20; 3. 20; 10. 14. Thukyd. 3. 1; 16. 2; 17. 2; 32. 1; 73. 3; 79. 4; 25, 1.), Xenophonnál kb. húszszor i|eXaóvsi; így még Ip/erca, a^etai, rcopsósxai, ácprjcrcsúsi, áva(3aívsi, áftpoíCs'-, 7íapa^'r;vs.tai, OV>\).\LÍ3'-(SI ; továbbá a cstfía ÍYÍÍ/Í/ háború legválságosabb eseményeit jelző igék: \yr\yoya.xo.i záde (ez nemcsak csatatervről, 1. Her. I. 21. és 60, Thuk. 73. 3), SIOTTÍTTTSI, sa(3áXX£i, őpfuCeTai, oox ávaarpscpec. aXXá aovTOY/ávsi (Xen. 10. 8), cpdávst rcpoaTrsawv (Thuk. 2:!, 1); & megölést, elpusztítást jelentők, kivált Thukydidesnél: aTroxteívsi (Thuk. 30, 1; 43. 3), Siacp^sipst (31, 2; 52. 2; 34. 5); á*oXXó«i (51, 2); srcixaTaacpáCet (ez Herodotosnnl. 45); n megszalasztást jelentők: tpdbrooai (Her. 63); k^YXívouo'. %>.\ (fsó-fODat (Xen. 8, 19; 10. 1; 10. 3); xatacpsÓYst (Xen. 5, 18); vixq. (Xen. 8. 24); az elfogást jelentők, kül. Thukydidesnól, de Xenophonnál is: csoXXa|ji(j«vs'. (Xen. 1. 3; 6. 4); xataXa^ávoDoi (Xen. 10, 18. Th. 33. 4.) aiioka^ávonoi (Th. 51, 2; 52, 2); Xotfipávouat (Thuk. 25,4.); aXíaxetat (Th. 3. 5.): aípsí (Th. 23, 1; 43. 3.); továbbá a7tév§£Tai (Th. 83. 1), 6fjLoXo7ta fí-p/eTai (Thuk. 82. 2.); é^átaaiv Troísítat (szemlét tart, Xen. 2. 14) XUXXOŐTOU (Th. 81, 4), Z^TÍÍTÍXZI zapayji (80, 3). Különös nyomatékkal jegyzem meg. hogy Herodotos, Xenophon, és Thukydides átnézett részleteiben ezeken az igéken kívül alig is fordul elő más ige prassens historicumban. Érdekes még (a görögöt jellemző ajándékkedvelésnél fogva) Swpéstat Herod. 54, és Stöwot Xen. 1. 10; 6. 3. Egészen magában áll Herodotosnál (45) xaTocxTst'psi (ámbár ez is verbum sentiendi). A mi az igekötős alakokat illeti, úgy találtam, hogy azok minden auctornál az igekötőtlenekkel körülbelül egyforma számmal, sőt valamivel sűrűbben fordulnak elő. 48. Külömbözőnek érzem a praesens historicum functiójától az achronistikus imperfectum még két használatát. Ezekben ugyanis nem érzek átképzelést, állásponteltolódást, mert nem alkalmi értelműeknek, hanem ellenkezőleg, általános értelmiteknek érzem az imperfectumokat. Az első használat abban áll, hogy a beszélő valami értesülését, hallomását, tapasztalatát, mely tulajdonképpen csak a múltba tartozhatik, az achronistikus alakkal generalisálja. Ilyen már Ztusnak ez a homerosi kifakadása is (1. 32) ""Í2 TtózQi, oíov Z-'q vo •ftsou? fipozoi alttótóvtat. Az emberek csak a múltban vádoskodhattak, de az ingerült Zeus mindig szokásosnak tűnteti fel azt. a mivel nincs megelégedve. Efféle példa természetesen igen sok van a gyermeklelkű homerosi emberek beszédeiben (mint a hogy mai napság is «mindég bántja*) mellette ülő kis tanulótársa éppen panasztévő pajtását. De az általánosítás higgadt hangulatban is közönséges minden nyelvben (V. ö.