Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - III. 276

300 GYOMLAY GYULA. ban előfordul, de úgy, a hogyan jeleztem. S úgy látszik, mikor ránk nézve először jelentkezik a görög irodalomban, már nem annyira lélektani, mint inkább stilisztikai okok uralkodnak a használatában ; nem annyira a fantázia, mint inkább az irodalmi szokás, játssza a főszerepet benne. Nem szabad elfelednünk, hogy a görög nyelvet, mint irodalmi nyelvet is csak tökéletlenül ismerjük: a ránk maradt emlékek a fejlődésnek nem annyira kezdeteit, mint inkább tetőpontjait jelzik, mert a mi kezdetleges, mint egyúttal értéktelen, többnyire el is veszett. A praesens historicumnak irodalmi használata már kissé gépies, mikorára a mi számunkra jelentkezik; ezért megy át olyan könnyen elbeszélő előadásba, ezért nem fejlődött ki mellette a többi alakok átképzeléses használata (mint a magyarban), ezért tapasztaljuk, hogy az írók többnyire az illető történésen lévő értelmi (logikai) súly jelölésére, a situatio legválságosabb, értelmileg legfontosabb elemeinek kiemelésére használják, s így érthető, hogy viszont sokszor éppen a fantáziát legjobban mozgató múlt situatiók előadásában nem találunk egyetlen egy prassens historicumot sem (L. pl. TmjKYDiDEsnél VII. 70 és 71. f. a hajóscsata híres leírását, elejétől végig elbeszélő előadásban.) Egyszóval: a prassens historicum kezelésére nézve nagy (stilisztikai) fontosságú külömbség van a görög meg a magyar irodalmi nyelv között. Ebben az egy elemben a magyar előadás sokkal közvetetlenebb, érzékibb, szemléltetőbb lehet, mint a görög. Ennyit hosszas megfigyelésen alapuló tudomásom szerint bízvást el merek mondani az alak használatáról. Eészletesebben az idő szerint bajos nyilatkozni, mert nemcsak műfajok, hanem még auctorok szerint sincs összekeresve és rendezve az anyag. Magam, értekezésem e fejezetének megírása előtt némi elienőrolvasó előtt annyira kirí egy-egy ilyen hely az elbeszélésből, hogy tartalom-kivonat benyomását teszi. L. Ponori Thewrewk Emil fordításából például a következő helyet (I. 345 és kk.): így szólt s Patroklos megtette barátja parancsát. Sátorból kihozá Briseus szép arczu lányát, S vinniök adta. S azok mennek (I'TTQV) az aeháji hajókhoz. Kénytelen indul a nő (xíev) velük eggyütt. Erre Achilleus Tüstént sirva fakad, s odahagyva barátit a tenger-Partra leül (?£STO), s kitekint a vizeknek végtelenébe. S ime kitárt kézzel buzgón anyjához esengett. Ebben a részletben a praesens historicumos igékkel előadott részlet kirí az elbeszélésből, s azért teszi tartalom-kivonat benyomását, mert, mint később tüzetesen kifejtem, a tartalom jelzésekor szokott az ismertető iniperfectum alak különösen előfordulni. (Csengeri János ilyen formában csak a szemelvényeibe fel nem vett részletek tartalmát ismerteti. Fordításában mindenütt elbeszélő alakokat használ.)