Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - III. 276

AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 299 fordul. így például Sophokles Elektrájának fenn idézett helyén (725—749): rpépooatv, aojiTtaíoüa'., de: sftpaos xivéictjtté; — TiapacTtá xávoxto^sóst, de vjXaüvs stb. stb. Továbbá 1. pl. THUKYD. VII. 43, 3 és 4 : Xavö-dcvooot . . . or.ípobai .... ot7coxtsívoooí .... a77sXXoüat. után ötödiknek ismét impft.. de proeteritum: scppa-Cov. V. ö. HEROD. I. 33. s^apíCsto . . . anoizé]±i:zmi; I. 34. #?£•cai . . . Í^STTS^TCS ; I. 36. FL^S . . . yívstát . . . . § i acp -9-s ípsa xs. XIÍNOPH. An. I. 1. 1. fífvovTat .... Y]a#évsi . . . époóXeto . . . sTÓY)(avs .... i&staicé{ucdtűtt. I. 5, 12. átpMWtsóei .... vjxev .... 7upoa7]XaDV£; I. 6, 4. aofxaXsi , . . sxsXsosv; I. 10, 5. a&poí-Cét '.•.....'. oovtdtererat • . . . spoüXsósto, stb. Ezekben a példákban tehát az actiováltozás sem lehet az oka a kizökkenésnek. A magyar előadónak fantáziája (kivált a költőé), ha már egyszer a múlt situatióba belehelyezkedett, állandóbban benne is marad. Toldi egész I. énekében csak egyetlen egyszer esik belé az elbeszélő hangba a költő, a 10. versszak 2. sorában, — de talán itt is inkább csak a rím miatt (gondolt — volt). Hogyan magyarázzuk a görög előadás ide-oda szökelését? Semmi esetre sem úgy, hogy a megfelelő igealakok nem engedték meg a situatióban bennmaradó használatot. A perfectum achronistikus alakja mindenesetre megengedte volna: de az aoristos múltjáról is láttuk az ú. n. aor. gnomicusban, hogy használható a képzelt situatióban való bennmaradás mellett is. Nem látok más megfejtést, mint azt a feltevést, hogy az ógörögben a praesens historicum maga sem egészen az az elevenen konstatáló alak, a mi a magyarban. Lélektani oka eredetileg bizonyosan ugyanaz, a mi a magyarban. De az átkópzeléses előadásnak, s benne a prsesens bistoricumnak is igazi tere a beszélt nyelv Erről mi magyarok is meggyőződhetünk, ha figyelemmel kisérjük (kivált irodalmilag nem művelt) környezetünk beszédét: tapasztalni fogjuk, hogy múlt situatióra vonatkozólag elbeszélő előadást igen ritkán hallunk a közéletben. Mármost az ógörög beszélt nyelvet mi nem ismerjük. Nagyon sok más okunk is van arra a feltevésre, hogy az egyes görög irodalmi műfajok nyelve nagyon küiömbözhetett a közbeszéd nyelvétől, hogy — főképpen a költői műfajok nyelve — stilizált, többé kevésbbé sablonos, megkövesült nyelv: de nevezetes bizonyítékot látok erre a prsesens historicumnak ógörög használatában is. Homerosnál (s a görög epikában) egyáltalában nem fordul elő a praesens historicum,66) később és más műfajokm)

Tanulságos, hogy a Homeros magyar fordítói még sem lehetnek el prsesens historicum nélkül Homeros fordításában. Széltében használja még PONORI THEWKEWK EMIL is, a kiről pedig feltehető, hogy ismeri a homerosi előadásnak ezt a különösségét. Pedig sokszor nagyon furcsa hatást tesz a prsesens historicumos részlet: a homerosi hanghoz szokott