Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - III. 276

294 GYOMLAY GYULA. perfectiv actióárnyalatot adnak neki, úgy, hog}T a magyar nyelv­ben ezek az igekötős alakok egyenesen az aoristikus actio pót­lására szolgálnak. A magyarban olyan eleven ez a punctnalizáló hatás, hogy igekötős igéinket múlt jel nélkül jövő órtelműeknek erezzük, mint a görög a maga aoristosát (KÖVESDI egyenesen a «mepszeretem» alakot tette meg magyar futurumnak, a latin amabo megfelelőjének; hasonlóképpen BEREGSZÁSZI NAGY PÁL is, mint később látni fogjuk). A görög igekötős imperfectum func­tiója nem mindenben egyezik meg a magyaréval, de abban igen, hogy a tényleges környezethez mórt beszédben jövő vonatkozá­súnak érezhető, ha feltételes mondattal vagy feltételes értelmű participiummal kapcsolatban fordul elő. Pl. SOPH. Oed. K. 1159. TTOXXÍJ) ye {iátXXóv, T)V ypáató, SióXXoficu EUR. Androm. 381. TJV d-dvqQ oí) TZOLÍQ 88' s % cp s ó 7 e i fxópov, ooö 8' oó •O-eXoóaYjs xarö-avelv xóvSs XTSVÓÚ (az egyszerű ige, mint Játjuk, már futurum alakú); Heléna 600. eX&oöaa (— T)V eX-íh]) [livtöi SrjXov ax; árcóXXüTai. Igekötőtlen alak is van egynéhány, melyet a görög iroda­lom futurum functióval használ, így különösen e![u, véojjiai, meg sSopLat. Ezek közül az első kettőnek használatát azzal magyarázza a modern nyelvtudomán}7 , hogy eredetileg punctualis értelmű gyökereknek tartja őket, ISojiaL-t pedig eredeti coniunctivus alak­nak. A cursiv-durativ gyökerű igekötötlen imperfectumok csupán jövőre vonatkozó használása azonban már ugyanazon rovat alá tartozik, mint csupán múltra vonatkozó használása. E haszná­latok lélektani magyarázata: az öntudatlan átképzelés, vagy más szóval, az álláspont-eltolódás. Megtörténhetik ugyanis, hogy a beszélő annyira belekép­zeli magát még elmúlt vagy éppenséggel még el sem kezdődött, csak képzelt események közé, hogy ezekről az eseményekről mint szeme előtt fejlődőkről beszél, éppen úgy, mintha tényleges környezetéről szólana. Ilyenkor a múlt eseményeket nem el­beszéli, a jövőket nem jövendöli, kívánja, parancsolja vagy reméli, hanem mint fejlődésben lévőket konstatálja, jelzi. A jövő felé való átképzelést eddig észre sem vették a grammatikusok, s azért nevet sem teremtettek rá; a múlt felé valót észrevették, — de ezt meg éppen csak az achronistikus imperfectumra vonatkozó­lag (holott pedig a magyarban minden indicativusra nézve lehet­séges) — s az ilyen elbeszélés-helyettesítő, konstatáló, átképze­lóses achronisticus imperfectumot, a maguk hibás észjárása és hibás terminusai szerint praesens historicum-nsik nevezték. Lássuk ez átképzeléses alakhasználatokat egyenkint. A valóságos jövő felé való átképzelés igen élénken kiérez­hető az imperfectum alakokból, mert rendesen nyilvánvalóvá teszi az egész helyzet (pl. ha jövendölésről van szó), vagy az alak syntaktikai környezete (jövőre vonatkozó feltételes mellék-

Next

/
Thumbnails
Contents