Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - III. 276

294 GYOMLAY GYULA. perfectiv actióárnyalatot adnak neki, úgy, hog}T

a

magyar nyelvben ezek az igekötős alakok egyenesen az aoristikus actio pótlására szolgálnak. A magyarban olyan eleven ez a punctnalizáló hatás, hogy igekötős igéinket múlt jel nélkül jövő órtelműeknek erezzük, mint a görög a maga aoristosát (KÖVESDI egyenesen a «mepszeretem» alakot tette meg magyar futurumnak, a latin amabo megfelelőjének; hasonlóképpen BEREGSZÁSZI NAGY PÁL is, mint később látni fogjuk). A görög igekötős imperfectum functiója nem mindenben egyezik meg a magyaréval, de abban igen, hogy a tényleges környezethez mórt beszédben jövő vonatkozásúnak érezhető, ha feltételes mondattal vagy feltételes értelmű participiummal kapcsolatban fordul elő. Pl. SOPH. Oed. K. 1159. TTOXXÍJ) ye {iátXXóv, T)V ypáató, SióXXoficu EUR. Androm. 381. TJV d-dvqQ oí) TZOLÍQ 88' s % cp s ó 7 e i fxópov, ooö 8' oó •O-eXoóaYjs xarö-avelv xóvSs XTSVÓÚ (az egyszerű ige, mint Játjuk, már futurum alakú); Heléna 600. eX&oöaa (— T)V eX-íh]) [livtöi SrjXov ax; árcóXXüTai. Igekötőtlen alak is van egynéhány, melyet a görög irodalom futurum functióval használ, így különösen e![u, véojjiai, meg sSopLat. Ezek közül az első kettőnek használatát azzal magyarázza a modern nyelvtudomán}7

, hogy eredetileg punctualis értelmű gyökereknek tartja őket, ISojiaL-t pedig eredeti coniunctivus alaknak. A cursiv-durativ gyökerű igekötötlen imperfectumok csupán jövőre vonatkozó használása azonban már ugyanazon rovat alá tartozik, mint csupán múltra vonatkozó használása. E használatok lélektani magyarázata: az öntudatlan átképzelés, vagy más szóval, az álláspont-eltolódás. Megtörténhetik ugyanis, hogy a beszélő annyira beleképzeli magát még elmúlt vagy éppenséggel még el sem kezdődött, csak képzelt események közé, hogy ezekről az eseményekről mint szeme előtt fejlődőkről beszél, éppen úgy, mintha tényleges környezetéről szólana. Ilyenkor a múlt eseményeket nem elbeszéli, a jövőket nem jövendöli, kívánja, parancsolja vagy reméli, hanem mint fejlődésben lévőket konstatálja, jelzi. A jövő felé való átképzelést eddig észre sem vették a grammatikusok, s azért nevet sem teremtettek rá; a múlt felé valót észrevették, — de ezt meg éppen csak az achronistikus imperfectumra vonatkozólag (holott pedig a magyarban minden indicativusra nézve lehetséges) — s az ilyen elbeszélés-helyettesítő, konstatáló, átképzelóses achronisticus imperfectumot, a maguk hibás észjárása és hibás terminusai szerint praesens historicum-nsik nevezték. Lássuk ez átképzeléses alakhasználatokat egyenkint. A valóságos jövő felé való átképzelés igen élénken kiérezhető az imperfectum alakokból, mert rendesen nyilvánvalóvá teszi az egész helyzet (pl. ha jövendölésről van szó), vagy az alak syntaktikai környezete (jövőre vonatkozó feltételes mellék-