Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)
Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - III. 276
AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 295 mondat). Pl. jövendölésben: SOPH. Phil. 113. aípsl za xói<x zabra TTJV Tpoíav [lóvá. AESCH. Agam. 122. XP°V( P l^v ilfpsí Hptáfjioo TCÓXIV aős xéXsD^oc;; — feltételes mondattal EURIP. Iph. T. 999. &l JJLSV sv xi vabd-' Ő(AOÖ fsv^ostat . . . . %b xtvSóvsu^a f íperat xaXóv. THUKVD. VI. 91. 3. st a8r/] ^ xóXic XffflfHfisxai, s/8" tat. y.ai r\ Tráaa EtxeXta, stb. Valamint az aehronisticus perfectum alakok hasonló használatában is (1. 20. pont B. II.), itt is azért érzünk ki időbeli állásponteltolódást is ez aehronisticus indicativus alakokból, mert meglévőnek jeleznek olyan történést, a mely csak a beszélés időpontját követő időben fog megtörténni. Fontos azonban tudnunk, — ezért nem győzöm eleget ismételni — hogy a beszélő nem grammatizál, vagyis, hogy az alak használatakor nincs tudatában az álláspontváltozásnak, hanem éppen az a jellemző az alakhasználatban, hogy úgy beszél a beszélő, mintha valósággal a képzelt körülmények közt volna, melyeknek bekövetkeztét biztosnak tekinti. 47. A múlt jelé való állásponteltolódás lélektana ugyanaz, csak az a külömbség, hogy az előadó tudatában van a múlt események valóságos, tényleges voltának, — ha ugyan szándékosan nem hazudik, a mi szintén megeshetik: de ez utóbbi esetben is legalább úgy adja elő az eseményeket, mint valósággal megtörténteket, csakhogy, mint mondtam, nem elbeszéli az illető situatiót, hanem keletkezéseben, fejlődésében jelzi. Innen van, hogy az igekötős alakokat éppen úgy használhatja, mint az igekötőtleneket a fejlődő események jelzésére. Ha pl. azt mondom: «megérkezik, meghaló, — a tényleges környezetre vonatkozó beszédben ezt a két alakot csak futurumnak érthetem, t. i. hogy «mindjárt megérkezik, vagy meghal» — mert külömben perfectumot kell használnom; de mint ú. n. prsesens historicumot, a múltban fejlődőben képzelt eseménysor egyik tagjaként használhatom a jövő értelemtől mentesen is. «Im' azonban, hirtelen, váratlan | a fiú betoppan . . . .» mondja Arany János.6<i ) Az ilyen igekötős imperfectumokat a görögben is fordíthatjuk igekötős imperfectumokkal, — a külömbség csak az lesz, hogy a görög ige punctualitása nem lesz olyan nyomós, mint a magyaré. 64) Viszont, ha állásponteltolódásos (átképzeléses) előadásban a jövőt elevenen éreztetni akarjuk, arra nem elég az igekötős alak. Pl. ('Eltöltjük az estét* — ez jövő vonatkozású. De ez : (Arany, Toldi Sz. III. 33, 4) «Baj nincs : de van ebből sok tréfa, nevetség) lesz mivel egymás közt eltöltni az estót» a lesz igével határozottan jelzi a költő a jövőt. V. ö. ezt is (U. o. IV. 91) : «Most jövevény utas szedi fel majd mindet | vissza reá Bencze hiába tekinget.» Vagy ezt (Jókai, Sárga rózsa, I): «Hajnali itatáskor ott kellene neki lenni a zárni puszta karámjánál. Majd káromkodik a számadó gazda !» (E. h. pl. nem mondhatom ezt: «Elkáromkodja magát» ... A «majd» az igekötős alak mellé is szükséges volna.) 20*
