Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

236 GYOMLAY GYULA. tudvalévőleg éppen arra való, hogy az előadó személy szempontjából problematikusnak tüntesse fel a szereplő személyek közléseinek vagy értesüléseinek igazságát. Annak a megvizsgálása lesz tehát a dolgunk, vájjon kifejeznek-é előbbtörténtséget vagy rákövetkezési az actióalakok s nevezetesen az aoristos efféle subiectivebb oratio obliquás függő mondatokban. Legczélszerűbb itt olyan mondatokat vizsgálni, melyekben aoristos és imperfectum optativusa együttesen fordul elő. Ilyen pl. ez: Xen. Hell. I. 7, 5.: oi atparqfoi .... exaatos ártoXoipíjaato, xal tát rcacpafjiiva SnrjYOövco, őti autói {xsv síel To£><; IZO\S\LÍOO<Z JT X é o I S V (impft.), t^v ós ávaípsaiv twv va^a^wv jrpoatá£stav . . . ávöpáaiv txavoí<; = elbeszélték, hogy Ők maguk az ellenség ellen hajóztak, a hajótöröttek összeszedését pedig arra való emberekre bízták. (Oratio rectában múlt időkkel: rjtists {xsv £7rXéofAsv, .... 7rpoastá£a|Jisv.) Anab. IV. 4. 9.: twv Sá a7coaxs8avvo[iiva)v tivs? . . . eXefov, őu xattSotsv atpáteojia xai vóxtwp 7roXXá rcopá cp a t v o t, c o (impft.) = azt mondták, hogy sereget pillantottak meg, s hogy éjjel sok őrtűz világolt (égett). (Őr. recta: atateíSöfiav xai écpatvsto); IV. 3, 11.: xal tóts IXsfov, ott TDf)(ávoiev (impft.) cppÓYava OOXXSYOVTS? W? SÍT! rop, xa7rstta xatíSoiev yspovta stb. = elmondták, hogy éppen rőzsét szedegettek, .... s aztán megpillantottak egy öreg embert . . . (Or. recta : stüf/ávojisv, xaTreita xatstSojJisv.) Ezekben a példákban a verbum dicendi történéséhez képeit a függő mondat igéinek történése kétségkívül mind egyformán előzményes. Az aoristos alakoknál, az után, a mit az aor. participiumának és infinitivusának effajta jelentéséről mondtunk, természetesnek találhatjuk ezt a jelentést és úgy is áll a dolog, hogy az or. obliqua tárgyi mellékmondataiban az aoristos optativusai rendesen előzményeseknek értendők. De mi jelentse az imperfectum optativusában az előbbtörténtséget ? Az optativus az állítások problematikus voltát jelzi: az imperfectumtő pedig, szemben az aoristosok punctualis értelmével, a cursiv-durativ actiót. Az előbbtörténtség tehát semmiképpen sincs jelölve ezekben az imperfectum alakokban, vagy más szóval: hogy az imperfectum optativusa előbbtörténtség vagy együtttörténés viszonyában áll-é, azt maga az alak meg nem mondja, csak az alak környezete. Pl. ebben: Xen. Menorab. II. 6, 13. Yjxouoa . . . , ott IlspixXfj? iroXXát; (£7rcj)5ág) I % í a t a 11 o nem világos, az oratio rectában hcksvatai achron. impft., vagy ^Ttcatato prseteritum értendő-ó, s hogy e szerint az oratio obliquában együttörténés («hogy tud») vagy elöbbtörténés («hogy tudott») szerepel-é? Felvilágosítást csak a folytatás ád: az sTráőwv z% 7róXst i TC O Í S t aónfyv cptXsív aótóv = «melyeket ráolvasgatván a városra, iparkodott elérni, hogy a város megszeresse őt,» — meg a helyhez fűződő körülmények ismerete, t. i. hogy Perikies már meghalt, mikor róla