Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 235 Platonból (Prot. 315. B.) ez: S7TSL§YJ abzbc, avaacpécpoi (valahányszor visszafordulóban volt) . . . év xóo^cj) rceptsa^íCovTO ODTOI oi Í7C/)Xooi. Vagy: X. 489.: ővciva TUSSÍSTJ? UXTJ^SCS (aor.) . . . TGV 6' 'OSoosíx; . . . i£spóoaaxsv = a kit csak T. levágott, azt 0. kikihúzta; de imperfectum: XV. 743.: OGXK; Sé Tpwwv STCÍ VYJDOÍ tpépoiTO, TÖV 8' Ata? outaaxe == a ki csak a hajókig akart nyomulni (nyomulóban volt), azt A. megszurkálta. A mi az ezen optativusokból kiérezhető multságot illeti, azt csak a főmondat igéjének multsága teszi érezhetővé. Ugyanilyen az aoristos és az imperfectum optativusának functiója oratio ohliquában is, mikor az optativus minden főmondatbeli (független) optativus-értelemtől mentes,44

) azaz,

mikor igazi optativus obliquus. Függő beszédben ugyan, mint később kifejtjük, a görög észjárás, éppen úgy, mint a magyar, szereti meg sem jelölni, hogy az illető közlés vagy értesülés az elbeszélő szempontjából problematikusnak tekintendő, hanem éppen úgy fejezi azt ki, mint az illető szóban lévő személy, kinek álláspontjára helyezkedik. A görög oratio obliquának ez az obüctivebb formája most nem érdekel bennünket, mert a függő mondatok igéinek optativus alakja (az ú. n. optativus obliquus) 44) Mert ugyanazon okokból, mint

a főmondatban, a mellékmondatban is lehet optativus, úgy, hogy az optativus a direct beszédben (kérdésben) is megmaradhatna. Ilyenkor aztán megeshetik, hogy nem prseteritum alakú (achronistikus) főmondatbeli igével kapcsolatban találjuk az optativust, nemcsak az aoristosét, hanem más actióét is. Pl. Horn. I. 334. ouős xi O?OE vo9joat, tjtftfi*? oí . . . aóot [layéoivto 'A^x'.oí, or. recta: JTÍO? JJLOL aóoi jj.a-/Eoivxo 'A.; — Xen. Cyrop. 6, 3, 20: OÚTCH Stt aőaev, d oí xuxXoűtAEvoi xuxXwSeíev, or. recta: XUXXWSE'ÍEV c/t •/..; — Plató, Phsed. 107. a. oüx oToa ef$ ovxivá xt; . . . xatpov ávapáXXoixo, or. recta: síj xíya xatpov ava|2aXXoiu7)v; — stb. 1. több példát Kühnernél Gr. Gramm2.

II. 395. §. 2. jegyz. Ezeket a íőmondatos értelmű optativusokat kizárom a most következő vizsgálódásból a függő kérdéseknél is, a főnévi mellékmondatoknál is. Ezeknek az optativusoknak használatában ugyanis dtképzelés szerepel, mely nemcsak idő, hanem mód tekintetében is okozhat eltolódást. — Az állásponteltolódásos főnévi mellékmondatokhoz, de olyanokhoz, melyekben az optativusnak íőmondatos szerepe van, tartoznak az olyan feltételes formájú mondatok is, melyek előtt egy verbum dicendi vagy sentiendi pótolandó. Ilyen pl. ez. II. III. 453. ou [ÍSV -ficp cptXóxrjxt exeúsavov, sí xt; 'iSoixo: «mert nem barátságból rejtegették (arra gondolva hogy) hátha meglátná valaki»; sőt ilyen ez a naiv mondatszerkezet is, mely a boroshordóknak tulajdonít lelket, 9, 342. mSoi . . . i'sxaaav, . . . Et'rcox' 'OSuassü? oíxaS vaatTjacte: «boroshordók állottak ott (abban a reményben hogy) hátha 0. hazatérne még valaha». Az efféle, voltaképen független optativusokat kizárom fennebbi vizsgálódásomból, mert az optativus az oratio rectában főmondatban is helyén való volna. — v Av particulával

is vannak ilyen íőmondatos (álláspontcserés) optativusok főnévi mellékmondatokban. Ilyen pl. Thuk. VI. 52: ia-q-v-^éXkzxo auxo~'s EX Kw[jiapív»]s, őxt . . 7ipoa^(opo~Í£v Sv (or. recta is: repoa^fopoíp.sv av). Xen. Arab. I, ö, 3. ETTCEV .... cm xou? ímtEoc? . . . sXot áv (or. recta: EXOIJJU oív). Xen. Ag. 9, 7. E'YVW, SXI . . . ouoev ovo[xaaxóx£oo; av fs'voixo (or. recta: Sv YÍV°Í[

XT

1

V

)J

s

tb.