Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

234 GYOMLAY GYULA. pl. Xen. Cyrop. I, 4, 25.: Ka|xpóaY]? TÖV Köpov á7tsxáXst, OTZIÜQ . . . s7rtTsXotfr], imperf., mert cursiv-durativ a történés, b) 4, 699.: TUOXÜ apYsXsíótspov áXXo {AVYjatfjpsc cppáCovTat, 8 jní] TEXSOEIS Kpovíwv (= a mit bár ne teljesítene!); 9, 126.: ooS' ávSps? svt, TSXTOVSS, oT xs xá{Jiotsv v/ja? (feltételes: = a kik elkészíthetnének): ebben a példában nagyon szembetűnő az időtelen (achronistikus) értelem; mindjárt utána impft. optativus is: v/]a<;, cd xsv TsXémev sxaoia == melyek minden dolgot el-elvégezhetnének; c) I. 189. [i.sp[A7jpi£sv, 7} o^e . . . TOU? [IEV ávaoTTJasisv (hogy felállítsa-é a többieket?) IvapíCoi {impft.! ölje, gyilkolja «megfelé») TJE /óXov raióasisv (hogy megszüntesse-é?) Kettő derül ki ezekből a példákból: 1. hogy az aor. opt.-ba rátörténést (utóidejűséget) kell beleértenünk, de 2. hogy nem az aoristos volta miatt kell mert az imperfectum ugyanolyan vonatkozású. Azonban az elözményes történést (előidejűséget) is jelölheti az aoristos optativusa. minden olyan esetben, mikor főmondatbeli múlt ige mellett kívánás, óhajtás, lehetőség nincs benne kifejezve. Ugyanis mint a participiumnál és infinitivusnál is láttuk, a syntaktikailag melléktörténésnek jelzett történés, ha egyúttal punctualis actiójú, s ha az említett modalis árnyalatok nem módosítják a syntaktikai viszonyt, a főtörténéshez képest csak előzményesnek érthető. Mint a példákból látni fogjuk, az optativus ilyen használatában sem éppen csupán a függés módja, hanem bizonyos önálló modalis értelme is van még ilyenkor is. Nem tartozik tárgyamhoz, hogy a módok functióját is kutassam, s azért csak idézem, a grammatikusoknak azt a tételét, hogy a főmondatbeli értelem árnyalatoktól ment optativusok relativ mondatokban (a relativ határozó mondatokat is ideértve) szoktak előfordulni, s a történésnek nem egy bizonyos esetét^ hanem általánosságban való érvényességét (szokásosságát, külömböző alkalmakkor való ismétlődését) jelentik. («Unbestimmte Frequenz, Kühner, i. m. 399. §. 4., 389. §. 1. jegyz.) Az optativusnak ezen jelentése mellett efféle mondatokban az aoristos és az imperfectum optativusának értelme között az az értelmi külömbség érezhető, hogy míg az aoristos, mint mondtuk, elözményes történést, eddig az imperfectum együtt fejlődő történést jelöl. Például: Od. 9, 94.: TWV őaxic, ^á^oi (aor.) XWTOÍO xap7iöv, oóxsY a7:aYY£íXat ^íteXsv — a

ki

csak megette (értsd: többen is megették) a lotos gyümölcsét, nem akart többe hírt hozni; de imperfectum : 9, 208.: TÖV 8' OTS TCÍVOISV [i£Xnr]§éa otvov, sv Sárcat; l[i7rX^oa? .... -/Bbs = valahányszor csak iszogatták ezt a bort, stb. Ilyen Lysias eme mondata is (25, 21.) őrs jtsv ^áp axoúoiTs (impft.) xoö? Iv aatst TYJV aonjv 7vtó[iYjv s'x£iv

'

|uxpá<; sX7uíSa<; SÍ^STE rffi xa&ódoo' . . . £7rsiS7] SE Trovö-ávoiaÁ-s (impft) TOÍ>? . . . xpiayikíoo<z otaatáCoyta? .... TÓT' T^ŐIÍ] xat xar.évat TtpoasSoxaTE. Vagy