Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 233 36. Egészen más természetű az optativusnak, s többi közt az aoristos optativusának mellékmondatokban való functiója. Ennek a functiónak (az oratio obliquát kivéve) az időbeli functióhoz semmi köze sincsen. Az optativus a subordinatio, alárendelés módja lévén, ha nem is olyan határozottan, mint a participium vagy az infinitivus, syntaktikailag (nem logikailag!) mindenesetre melléktörténésnek jelzi azt a történést, melyet jelöl. Előállhat tehát az a (fennebb másodiknak jelzett) kérdés: az aoristos optativusa jelent é egy főtörténéshez viszonyítva elő'zményes történést vagy rákövetkezési (ú. n. elő- és utóidejüséget) azért, mert aoristos, és nem más actio. S ha jelent, vájjon mindenféle idejű főtörténós mellett jelentheti-é (mint a participium és az infinitivus, 1 f.) vagy sem? Magától érthető, s így bizonyításra sem szorul, hogy a fömondat történéséhez képest rákövetkezést (utóidejüséget) kell jelentenie az aor. optativusának a ckö)?, w?, Tva, ftcppa, sw?, Sats, [XYJ, [AYj bé kötőszavakkal kezdődő mondatokban, s általában minden olyan b) jelzői mellékmondatban és c) függő kérdőmondatban, melyekben az optativus kívánást, óhajtást, vagy lehetőséget fejez ki. Példák, a) 9, 53.: xaxyj aloa 7]fuv rcapéanr], Tva xaxá . . . %á$oi)i<zv. (hogy sok baj érjen); de nem az alak aoristos volta miatt, mert impft. is lehet, 1. 9, 320.: TÖ JJÍV gxtajisv öcppa tpopoíY] (= hogy hordozza). Ilyen ez is: 9, 554.: Zso? {ispjjL^piCsv, OTHÚC, atokotaxo . . . v/js?. = «hogy elpusztuljanak,)) pontosabban jelzői mondattal: «(azon a módon) a mint elpusztuljanak,)) de előfordul a prseteritum Sv nélkül is, pl. Xen. Memorab. I, 2, 46. E!>E aot TÓTS auvrfEvópív (bárcsak akkor voltam volna v. találkoztam volna veled) OT£ ÖEtvÓTato; . . . 7jo3a. A múlt feltételezettséget az attikai pt'őza már határozottan múltnak jelezte, nemcsak WOEXOV esetében, hanem máskor is. A fenn idézett homerosi optativusokat tehát attikai nyelven av particulás praeteritumok helyettesítenék: I. 32. sXw^yjow Sv; IV. 223: elöe; áv; V. 311. ÍTKÓXETO áv stb. A fejlődő nyelv ugyanis egyre pontosabban szereti jelölni az időviszonyokat (1. Brugmann, Gr. Gramm.3 470. 1.) A prózairodalomban az új-ión prózában, Herodotosnál előfordul néhány állítólag múlt potentialis értelmű áv particulás optativus. Her. IX. 71. taura ply *oh ©Sóvw Sv stieoiev = mondhatták. De nemcsak aoristos, hanem perfectum, sőt imperfectum is, pl. I. 70. "rá/a 8' Sv . . . léyoizv (azt mondhatták) I. 2. slVjoav S' Sv Kp^ts? (lehettek) (NB. Ehhez a két helyhez Abicht, Herodotos kiadója, ezt jegyzi meg: «Hier sprieht der Optat. des Prdsens (!) mit Sv in seinem Satze ein Urteil über Vergangenes aus». íme milyen gabalyodást okoznak a helytelen terminusok!!) Perfectumos hely Herodotosiól: VII. 214. iiSsö) Sv (tudhatta). A múltra vonatkozás tehát ezekben a lehetőséget jelentő alakokban sincs kifejezve, hanem csak beléjük érthető. Thukydidesből, tehát a régibb attikai prózából, Kühner is csak egy helyet tud (I. 9. 4.) aúTat Se oüx Sv KO1AZ\ si:r]<i*v (lehettek). Az attikai prózában tehát az aor. opt. csak jövő vonatkozású, ha tőmondatban fordul elő.