Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

230 GYOMLAY GYULA. oox ^oav £7CYjYY£X{Aévac) tá? 07covSá<;, St' saáícs^av tou? 07cXíTa<;. Az actióalaknak a viszonyításban való eme bizonytalan értelme a latinnal összemérve kétségkívül egyik hiányossága a görög szófüzésnek. De mint látni fogjuk, éppen az oratio obliquában, hol ez a bizonytalanság a legzavaróbb, a futurum-alakok kifejlesztésével gondoskodott a görög nyelv a hiányosság némi pótlásáról (1. a 40. és kk. pontokat). 35. Az aoristi optativus alak functiójának vizsgálatában két kérdésre kell megfelelnünk. Jelenthet-e 1. önálló mondatban időt, s nevezetesen múlt időt? 2. mellékmondatban mint melléktörténés főtörténéshez viszonyítva előbbtörténést, vagy rákövétkezést ? A mi az idői vonatkoztatást illeti, az csak főmöndatban lehetséges. Először az alaknak jövőre vonatkozó kívánságot kifejező használata kerülhet szóba. Nyilvánvaló, hogy efféle mondatokban, akár állítóak, akár tagadóak, akár föltételes formában (föltételes mondatszerkezet előmondatával) van kifejezve a kívánság, akár sem : az alak csak jövő vonatkozású lehet, s éppen ezért pl. Homerosban csak szereplő személyek beszédeiben fordulhat elő. Mutatvány a sok példa közül a) 9, 534. o<|>s, xaxdx; s'Xdoi, Polyphemos beszédében; 7, 224.: iSóvra [is xai Xúrot aíwv = «ha megláttam (a participium különálló értelme erősen érezhető!) — ám hagyjon el az élet,» Odysseus beszédében; 1, 386.: ULÍJ aéfs . . . ftaatXfJat Kpovíwv rconrjaeiev, Antinoos beszédében; b) feltételes formában, 2, 33.: síö'S ot . . . . Zróí tsXéasisv, Aigyptios beszédében; 8, 339.: a'í ^ap zobzo févoito, stb. stb. Jövőre vonatkozik (és szintén csak párbeszédben fordulhat elő Homerosnál) a potentialis v. föltételes értelmű optativus is xsv, áv particulákkal vagy azok nélkül mind állító, mind kérdő főmondatban akár ki van téve a föltétel, akár sem: a) XXIII. 151. UtxxpóxXip . . . xó[JL7jv érojcaatju, Achilleus beszédében; XV. 45.: xai xsívip SYÖ) 7rapa|j.uO'7]'jaí[jL7jv, Héra beszédében; II. II. 159. (itt egyenesen mint futurumos történés párja:) 'Apyslot cfsúÉovtat., x᧠Ss xsv ... Xírcoisv . . . fEXévYjv (= jaj, így hát elmenekülnek, és itt

hagynák Helénát?) Szelídebb imperativus értelemben Arist. vesp. 725. Trpiv áv ájJLcpoív ^ö^ov áxoóoTj?, oux áv Sixáaai? (== talán ne döntenél!) b) xsv v. áv particulával és a föltétel kitétele mellett: 9, 351. Ttfoc, xév tí? as xai uaxspov aXkoc, íxotto .... STTSÍ stb Odysseus beszédében (ez kérdő); 9. 277.: OD§' av s^w . . 7rs<pi§oífjiYjV, sí ... , a Kyklops beszédében ; VIII. 24. oxs s&éXo'fu.... xsv spóoatju, xs ŐYjoaíjjLYjv, . . . xé YSVOITO, Zeus beszédében. Mindezeknek az alakoknak érezhető jövő idejű vonatkozását az adja meg, hogy mindig nyilatkozatokban (sohasem elbeszélésben) fordulnak elő, s mindig csak olyankor, mikor a beszélő álláspontja azonos a