Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

228 GYOMLAY GYULA. participiiimnál láttuk) a szoros syntaktikai kapcsolatban hozott punctualis történés cursiv-durativval coincidens41

) nem lehet, ilyenkor (ha nincs szándékosságról, kívánságról stb. szó) éppen az aoristos érthető előbbtörtént mellékcselekvésről, mert ha se utóbbtörténést, se együttörténést nem jelent, akkor nem jelenthet mást, mint előbbtörténést. Ez az értelem azonban, ismétlem, csak bizonyos értelmű igék mellett lehetséges, és akkor is voltaképpen csak az egész szöveg összefut;géseből értjük meg, hogy elöbbtörténtségről van szó. Ilyen példák Homerosból: I. 398. «Hallottalak dicsekedni, mikor azt mondogattad, ors %fi\-o.#« .. . Kpovícovi oly] .... Xoqöv áfiövoci = hogy elhárít-oíí-ad.» 9, 504.: cpáaírai . . . 'OSoao^á as . . . l^aXawaai = megmondhatod, hogy 0. vakít-ott meg. II. 350.: <f>Y][u .... xaravsöoai (hogy bólint-oíí) Kpovítóva; 1, 220. TOÖ |i' ex cpaai fsvéaírai == azt mondják, hogy tőle származtam; I. 558.: TQ a Ö'ÍCÖ xxTaveöaai (hogy bólint- ott- ál); IX. 132.: siti Se . . . őpv.ov 6p.o5fi.at [Í^TTOTS ríj? euv^c éictB^jisvat YJ§S [Jttf^vat (hogy sohasem lép-í-em) stb. Ha nem ismernők a helyzetet, még ezek mellett a főigék mellett is az összes példák infinitivusai utóbbtörténést is jelenthetnének {= «hogy el fogod hárítani, hogy meg fog vakítani, hogy bólintani fog, hogy nem fogok belelépni))),42) mint

általában és rendesen jelenteni szoktak az aor. infinitivusai, tíz eset közül legalább kilenczben. V. ö. pl. csupán az Ilias I. énekéből: 74. xéXeat [xuiWjaaadai (hogy megfejtsem); 116. sftsXco őópievat; 117. poóXo[j.ai Xaöv aüv sóéval («hogy mindig épségben legyen») :q

aítoXéodat (mint hogy elpusztuljon, t. i. ezentúl); 219. */p7) sipúaaaaQ-ai; 283. Xíaao(j,ai {j.£^-s{Jisv. Midt főigével 399. yjO'eXov £ov§7jaai (v. ö. 9. 496. cpájiev okéad-ai = azt gondoltuk, hogy elpusztulunk és 9, 305. oo xsv dwá\t.sad-a á.Tt(úoaad-o.i = nem tudtuk volna eltaszítani). Jövő főigével I. 562. jcpfjfrtt 8' . . . oou Sav/jósat (jövő vonatkozású achronistikus alakkal, 3, 353: OJXOQOV (IYJ (iD'ŐTjaaaírat). Mindezen példákban az aoristos rákövetkező történésre értendő, még a í!) Coincidens történést imperfectumra vagy perfectumra vonatkozólag csak imperfecti infinitivussal lehet kifejezni, de azzal meg nem egy pontban, mert az cursiv-durativ. Pl. I. 521. xatt xl ;JÍ ©7]<JI . . . TpcóEoaiv áprjf iiv: azt mondja, hogy én mindig (előbb is, «most>. is, utóbb is) a trójaiaknak segítek. Érdekes, hogy néha még az imperfecti infinitivus is előbbtörténtséget látszik jelezni. Erről fenn még külön is szólok. 42) Ebben a példában (II. III. 392.): ovoé xs oaír,? [Aa^7jaá[i.Evov TÓvye IXSelv, aXXa •yooávüz ep^saőxt (nem mondanád, hogy harcz után jött, hanem hogy tánezba megy) persze nemcsak az egész helyzet, hanem maga ez az egy mondat is mutatja, hogy az iXSeív előbbtörténést jelez, mert mellette van a u.a^rjaaixcv&v participium, később meg a vele ellentétes értelmű imperfecti infinitivus (zoyEaSnxi). NB. Az sXséív itt nagyon közel áll az eXrjXou-2éW perf. (az egyidejű állapot) értelméhez, mint fennebb (1. a 33. pontban) a y^oM-)Súí participium a xr^oA<uu.Évos-éhoz.