Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 219 szokták fordítani); akkor voltaképpen úgy fordít, mintha az eredetiben állapotjelző perfectum volna, azaz: az aoristos multságának pontos lefordítására a sein- és haben-ne\ összetett alakok nem alkalmasok, mert éppen azt hagyják jelöletlenül, a mi a görögben a fő: a múlt pillanatnyi történést. Kétségkívül észrevette az olvasó, hogy az ilyen, csak képzelt situatiókban való aoristos-használat voltaképpen semmiben sem külömbözik a tényleges helyzetekre vonatkozó használattól, melyet fönnebb tüzetesen kifejtettem. A bonyodalmakat itt ugyanazok a nyelvi és lélektani jelenségek okozták. Általános jelenség, hogy meglévő állapotnak achron. perfectummal való kifejezése helyett a görög jobban szereti (az önként érthető állapot jelzése nélkül!) a múlt történést jelezni. [Vö. a sophoklesi eíaifjXaTO, ^OOTJV stb. alakokat. A hasonlatokban is ritka az achron. perfectum, helyette többnyire múlt aoristost találunk.] Altalános jelenség, hogy aoristos múltjával még valósággal a jövőbe eső történés is kifejezhető. [Vö. a sophoklesi Sxtstvá as és homerosi arcénaav alakokat a most idézett xoXíaíh] alakkal.] Egyszóval: a hasonlatokban és népszokások leírásában található aoristosok eddig tárgyalt esetei egyáltalában nem ú. n. aoristos empiricusok, hanem közönséges előzményjelző vagy «máris mult» praeteritumok. Nem találván eddig alkalmas helyet a Herodotos-féle példák tárgyalására, itt, vizsgálódásunk vége felé közlök egy példát, mely teljesen elégséges is lesz, mert a herodotosi példák, akármilyen gyakoriak is, mind egyformák. (L. pl. csak a II. könyvben : 39. árc' o>v eőovco ... oi S' IxpáXXooot; 40. ki wv stXov... Xeírcooat.; 47. xocu' ÖV IxáXo^s xai ftcettsv xatafíCsi stb. 1. még 85, 86, 87, 88, 96, 122. stb.). I. 194: srcsáv wv áiuíxwvtat . > . vo^sa? {isv vob 7cXotoo xai rfjv xaXá|i7]v iráoiqv árc' wv IxYjpu^av, xá? ős Stcp^-spa? s-juaáÉavtss STCÍ TOÖC ÓVOD? árcsXaóvouai. Az összes herodotosi példákban valamely nép szokásairól van szó, melyek közül az elsőt Herodotos aoristi prseteritummal, a másodikat achronistikus imperfectummal fejezi ki, még pedig olyankor, mikor már az aoristos előtt is vagy feltételes mondattal vagy az azt helyettesítő participialis szerkezettel bevezette a szóbakerülő ténykedést. Az aoristos múltjának lélektana ugyanaz, a mi a fennebb említett (IV. 442.) kavi\piis homerosi példában : a punctualisan kifejezendő történést, a mint az illető situatión belül rá kerül a sor, az író csak mint máris multat fejezheti ki. Legtöbb herodotosi példában az idegen olvasó kiérezhet bizonyos előzményességet is a következő achron. imperfectum történéséhez képest. így éppen ebben a példában is nyilvánvaló, hogy a hajóváz és a szalma eladásának meg kell előznie a bőrök elszállítását. Mentül kevésbbé érezhető ki az eló'zményessérj, annál in-