Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 215 tpTjYÓv TS [isXíYjv TS TavócpXotóv TS xpávsiav, OITS itpö? áXXrjXa? I (3 a X o v tavüTJxsa? ÖCous, ^Xt) •9'SGTCsaí'^, jtátaYOc ős TS á^vojJLSvácov, &? Tpá>£<; xai 'Adatol érc' aXX^Xoiat ftopóvTSs S^oov .... II. XI. 473.: .... apicpi S' áp' aotöv Tptbsi; srcovft' (oasí TS Sacpoivoi •ö-ws? Őpsacpiv á{icp' l'Xacpov xspaöv ps(3X7]{i,svov .... ö)ji.ocpáYoi juv d-ibsQ sv oopsat SapftárcTOüatv sv VSJASI axisptp" ércí TS Xív' 7j 7 a Y s Sat[ií«)v OÍVTYjV -9-ítíSC JJLcV TS SlSTpSOaV, aUTOtp 6 SájTTSl II. XVII. 53.: Oíov §s Tpécpsi spvog avyjp spiifrjXs? cXaÍTj? 5((óp(j) év oio7uóX(j), őt)-' aXt? ava(3é(3po)(sv űőwp xaXöv T7]Xs^áov TÖ SS rcvotac Sovsooaiv rcavTOtwv ávéjittív, xai TS [3pósi áv-9-si Xsoxcp* sXfrwv ő' s£arcívT]<; Sv«(iO? oov XaíXarci rcoXX'fl póO-poo T' sisTps^s xai s ^ s T á v D a a' érci faiij]' TOÍOV . . . Eocpop(3ov . . . MsvsXao? . . . XTávs. Hogyan magyarázzuk efféle példákban az aoristosokat, s nevezetesen a legutolsóban (melyben legeslegutolsó helyen állanak) az s£sTps<|)e és s£sTávoaas-alakokat? A rendes magyarázat szerint következőleg. A Tpscpst, Sovsoooiv, ppósi imperfectumok általánosító (generalizáló) értelműek, azaz: egy szokásos, általánosan ismeretes situatiót jeleznek, a két aoristos pedig egy-egy múlt eseményre hivatkozik, melyet akárki tapasztalhatott; a költő általánosságban és konstatáló hangon kezdi az előadást, de a legvégén egyszerre csak elbeszélő hangba csap át, mert mindig jobban és jobban beleképzeli magát az eleinte általánosságban vázolt situatióba. A hallgató a két múlt alak hallásakor szintén egy bizonyos tapasztalt (vagy legalább tapasztalható) esetre kénytelen gondolni, s ezért az előadás így szemléltetőbb, konkrétebb hatású. Más nyelvekben (főképpen határozószó nélkül) az előadásnak hirtelen átcsapása az elbeszélő hangba nehezen utánozható : de nem is szükséges utánozni, mert hiszen maga a görög közönség is úgy fogta fel ezeket a multakat, hogy bármikor megtörténhető, typikus situatiót beszélnek el. Az egy esetet maga a görög is általánosítva értette: hiszen éppen azért aoristos empiricus vagy gnomicus az alak. Ezzel a hagyományos magyarázattal szemben igen nyomós ellenvetéseket tehetünk. Először is: hogyan illik a költői fantázia 15*