Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

204 GYOMLAY GYULA. vonatkozást, mint már régi grammatikusok (Kövesdi, Beregszászi Nagy Pál, 1. a III. részben) is észrevették. «Meghal!» nem azt jelenti, hogy a «jelen» időpontban (a beszélés időpontjában) hal meg, hanem ezt: «mindjárt meghal». «Érkezik a vonat», nem azt jelenti, hogy a «jelen» pillanatban érkezik, hanem azt, hogy ((érkezőben van és mindjárt meg fog érkezni». [Ha a «jelen» időpontról van szó, ezt magában nem tudjuk jelölni: perfectumot használunk (((megérkezett a vonat, meghalt») s ezzeL fejezzük ki a jelen időpontban befejezett történést, illetőleg a jelen időpontban is meglévő állapotot, mely azonban a jövő felé is maradandó]. Ezért van a görög aoristosnak csak múlt idejű indicativusa, az achronistikus alak pedig ezért nem alakult meg egyáltalában az ú. n. II. aoristosban,29)

s ezért fejlődött ki valóságos futurummá a sigmás aoristosban (pl. cpoprjaco, tpiX^aco, 7T£[XCJJ(ö). Az imperfectum értelemben megrögződött cursiv-durativ értelmű igetörzsökök mellé mindamellett sok esetben a punctualis actio kifejezésére is külön alak képződött. De ez az alak természetesen nem lehetett az ú. n. II. aoristos,30) mert

ez ezeknél az igéknél egyforma volna az imperfectummal. Valószínű, hogy ilyen igetörzsökökön fejlődött az ú. n. első (vagy gyenge) aoristos alak, mely később számos képzős31

)

imperfectumtő mellett is jelentkezik. A fennebb említett igék közül ilyenek: ysXáco éféXaaa, u[iá(ú srífAYjaa, cpopseo scpóprjaa, cptXéío éa>í.X7]3a, \iá~/0[Lai siAa^eaáfjnrjv, 7céfA7T(ü sjcsjxtpa, {j,éva> s'fistva. Ezek az ú. n. I. (vagy gyönge) aoristosalakok már a görög irodalom kezdetén jelentés dolgában teljesen megegyeznek a II. aoristos alakjaival. De a görög punctualis actiónak ingressiv-resultativ árnyalata, úgy látszik, mégis kivált ezen (többnyire denominalis, állapotjelző-tövekből alkotott) I. aoristos-alakokról terjedt át a többi (II. és szenvedő) aoristos-alakokra.32!) 28. Tehát a formák teljes syncretismusa és az értelem 29)

Nem alakult meg, de a coniunctivusa nagyon közel állt hozzá, hogy itt (a II. aoristosban) is futuri indicativus értelmű legyen, mint a sigmás aoristos coniunctivusa. V. ö. pl. Az Apollón hymnus kezdetét: MV^OOIÍCU (sigmás aor. coni? futur. indic ?) ouás A,«>(JÜ|I«[ (II. aor. coni., de a futurummal majdnem egyező értelemben, és ha p.v7)ciou.3u futurum, vele parallel kapcsolatban). 30)

Egynéhány reduplikált második aoristos kivételével, pl. átysiv, impft.; ayccY^v, II. aor. 31)

Pl. íoxá;—aTrjaa?; rjXauve—rjXaas; p<xívot—{jrjaeis; JcaXiJjrrstv—xaXü'lai; <ppá£wv—cppaíaa? stb. 82)

A mi az I. aor. képzőjének (-<J-, Bopp szerint idg. *é.vn = valék) eredeti értelmét illeti, a felől még teljes a bizonytalanság, 1. Hirt, Gr. Laut- u. Pormenlehre 453. §.)