Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Paasonen H.: A finn és a cseremisz isten-névről 14

A FINN ÉS A CSEREMISZ ISTEN-NÉVRŐL. 17 (ved-ava) «folyik», a Ttiz-anya (tol-ava) «lobog». Hát lebetséges-e csakugyan, hogy a finnugor népek már őskorukban «isteneiket», ama formátlan természetszellemeket hatalmas, gazdag, szerencsés személyeknek képzelhették volna, mint BUDENZ nézete szerint föl kellene tenni? De ha a BuDENz-féle szófejtés e szerint minden tekintetben lehetetlennek bebizonyul, CASTRÉN magyarázatára sem térhetünk vissza. A finn hangutánzó jumu, jumata, jumajaa stb. szavaknak nem találunk megfelelőit a többi rokonnyelvekben, kivéve a lappot, a melyben jubmat, jumaidet nyilván későbbi átvétel a finnből. Azonkívül korántsem valószínű, hogy a finnugor népek eredetileg az égi «istent» éppen vagy kiválóképpen a mennydörgés szellemének képzelték volna. Az osztjákok általában nem imádják a mennydörgést,*) a hol pedig — nyilván későbbi fejlődés folytán — isteni lényül tiszteltetik, rendesen az égi istentől egészen elkülönített szellemkép lép föl (így a déli osztjákoknál, a mordvinoknál, a cseremiszeknél és a votjákoknál). A juma-szó tehát eredetileg eget jelentett. Mikor az eget, mint a természet többi részeit, megszemélyesítették, e szó az égi szellem, az égi isten nevévé vált, a mint most is a cseremiszeknél ;'imi£ = «deus ccelestis» «ccelum» mellett. Végre következett az általánosítás: a jum§ szó használata átterjedt több más természetszellem nevébe is, a «szellem», «isten» fogalom köznevévé kezdett fejlődni. Ezen folyamat, mint föntebb érintettem, a cseremiszek egy részénél már tovább haladt, más részüknél pedig, mint az ufai kormányzóságban lakóknál, csak kezdetén van, miáltal nyilvánvalóan későbbinek bizonyul. Ilyen jelentésváltozásnak példái bőven találhatók mind a finnugor, mind más téren is. Votj. in (— finn Urna) egyúttal «levegőt, eget» és «égi istent» is jelent, a megfelelő zürj. jen istennek a neve. Osztj. türom, vog. tördm szintúgy =«ég, levegő)) — «az égi isten» — «isten», valamint a mong. tengri és a megfelelő szó a török nyelvekben (KOVALEVSKI szerint «ciel; génié du ciel; divinité; esprits, génies terrestres et célestes, bons et mauvaisi)). A latin deus «isten általánosan)) (dii immortales!) *) KARJALAINEN dr. szíves közlése szerint csak a déli osztjákok kínálják a «mennydörgés-öreget» (ptfi-iGz) kásával (áldozatképpen). Nyelvtudományi Közlemények. XXXVH. 2