Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Felelet Kúnos Ignácz válaszára. 124

ISMEKTETÉSEK ÉS BÍKÁLATOK. 125 valamelyes török ismereteim mégis vannak, s egyebek közt éppen olyanok is, a melyek egy török nyelvtan értékének megítélésére képessé tesznek. Ezek olyan ismeretek, a melyek nélkül a tolmács vagy a cicerone ellehet, — hacsak nyelvtan-írásra nem adja rá a fejét. Azt mondja a szerző, hogy nekem —- «úgy látszik» — meg kellett e bírálatot írnom. Hát nincs külömben; s az «úgy látszik* teljesen fölösleges, mert a szerző nagyon jól tudja, hogy egy tudós testület előtt véleményt kellett mondanom az ő egész turkológiai munkásságának értékéről. Hogy pedig hivatalos jelentésemnek az Oszmán-török Nyelvkönyvről szóló részét ki is nyomattam, annak egyszerű oka az, hogy a szerző beküldte a munkáját a NyK.-nek, snyilván nem azért küldte be, hogy ne jelenjen meg róla bírálat. Minthogy pedig én nem voltam oly szerencsés, hogy akár WiNKLERtől, akár MELioEANSzKutól kaptam volna bírálatot, mint a M. Nyelvőr és a Keleti Szemle, hát kiadtam a magamét. A szerző engem czélzatossággal, rosszakarattal vádol; hogy én lecsekélylő hangot «használ ok», egyes lényegtelen hibákat kiszínezni és nagygyá fújni igyekszem, s bírálatom «többnyire a tárgy nem ismeretéről tanúskodó akadékoskodásokból áll*. — Természetesen í Hiszen régi dolog, hogy minden könyv jó, — legalább a szerzőnek, — s csak a gonosz és tudatlan bírálók rosszakarata talál benne gáncsolni valót. Fölpanaszolja a szerző, hogy kifogásaim legtöbbje «egy tisztán tudományos nyelvtan kritériumából indul ki», holott már munkája bevezető soraiból is kiolvashattam volna, hogy ez a könyv főleg gyakorlati czélokat szolgál. Igen ám, csakhogy azok a bevezető sorok ezzel a mondattal kezdődnek: «Az oszmán-török nyelv mélyebbre ható megismerésére akar e nyelvkönyvem szolgálni* (V. 1.), és ezzel végződnek: «... szem előtt tartottam azt a tudományos feladatot is, hogy olyan nyelvkönyvet szerkeszszek meg, melyben az oszmán-török nyelv összes, úgy elméleti, mint gyakorlati sajátosságai kifejezésre jussanak*. (VIII. 1.). Ez a két mondat, a melyek közé van beékelve a «sajátosabb feladatok* és a ((gyakorlati czólok* emlegetése, világosan mutatja, hogy a szerzőnek szűk volt a Keleti Kereskedelmi Macedónia; ő tudományos babérokra is vágyódott. Ezt az is bizonyítja, hogy a szóképzésről szóló fejezetet fölolvasta a M. T. Akadémiában és kiadta a Keleti Szemlében. Két úrnak pedig nehéz szolgálni, kivált ha az a két úr annyira külömböző igényű, mint a keleti kereskedelem és a nyelvtudomány. Azért olyan felemás a szerző könyve: több van benne, mint a mennyire a gyakorlati embernek szüksége van, de a tudományosságtól messze áll,