Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Felelet Kúnos Ignácz válaszára. 124

Ismertetések és bírálatok. Felelet Kunos ígnácz válaszára. KUNOS IGNÁCZ a Keleti Szemlének nemrég megjelent tavalyi második füzetében (244—250. 1.) válaszol arra a bírálatomra, a melyet az ő lOszmán-török nyelvkönyv»-éről*) írtam (NyK. XXXVI. 258— 266. 1.). Azon kezdi, hogy könyvének ez a bírálat alá vevése «dicséretre méltó vállalkozás oly ember részéről, a ki eddigelé a törökséggei nem igen foglalkozott és így, az irodalom terén legalább, tanújelét sem adhatta még török nyelvbeli tudásának». — A szerzó' talán nem tartaná oly «dicséretre méltónak* az én «vállalkozásomat», ha kissé jobban ismerné a magyar turkológiai irodalmat. Akkor tudhatná, hogy innen-onnan negyedszázada lesz annak, hogy én némi szerény tanújelét adtam a törökséggei való foglalkozásomnak, midőn az Egyetemes Philologiai Közlöny 1883-i évfolyamában nyelvészeti szempontból meglehetős részletesen (65 lapon) megbíráltam VÁMBÉBinak «A magyarok eredete» czímű munkáját. Ahhoz pedig több «török nyelvbeli tudás» kellett, mint a szerző nyelvkönyvének megbírálásához. S talán nem fogják dicsekvésnek venni, ha azt mondom, hogy azóta is tanulgattam egyetmást. A szerző így folytatja: «SziNNYEinek azonban, úgy látszik, meg kellett e bírálatot írnia, és így feltehető róla, hogy a török nyelvet, egy bírálat erejéig legalább, úgy írásban, mint szóban valamelyest csak ismeri*. Köszönöm a szerzőnek e kegyes föltevését; de nehogy mások e jóindulatú nyilatkozattól félrevezetve tévedésbe essenek az én török tudományom mineműségére és mekkoraságára való nézvést, ki kell jelentenem, hogy én korántsem tudok eleget arra, hogy török tolmács vagy cicerone lehetnék. (Nem is akarok lenni.) Hanem azért *) Ez a czírne a könyvnek, nem «Török nyelvkönyv*, a hogy a szerző pontatlanul írja.