Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Beke Ödön: Ragtalan határozók a vogulban 117

120 BEKÉ ÓDON. itüsné-kem ma at vásintésmén mialatt a táplálékos Ob medrét járjuk, kezűnket-lábunkat nyujtóztatásra való vidéket még nem láttunk II. 67. — Teljesebb alakjában: ti-sisá mantin ezalatt 23. | Khgl ü-si su minánt a hal a vízfolyás irányában megy T. 277. Kwol-kan-kwoü-mo s tü jálés a ház padlójának közepéig lépett III. 64. | Sári ülem yotá mos yujilén igaz álmod meddig fogod még aludni? II. 39. — Eredetibb alakja: mosd Vog. nyelvjár. 20. Akw'zsas-sup jalés egy kis órát járt I. 22. — De supV van ebben: Ujin üntmit supi mináslém vad-vadászó ösvényen általmentem III. 304. (Vö. még alább sup igekötőt.) Ezeknek felel meg a magyar -nak, -nek, -hoz, -hez, -höz ú. n. «testes rag», a melyekről szintén a lativus -á, -é~je kopott le (vö.: nekimegy, hozzáfog). A tavdai nyelvjárásban a locativusi -n is elvész néha a kwirén, FT. khuln f~ É. kiwérné) alakokról: Khqrátql tö-ker néz a tóba T. IV. 362. j Jqlém rqstpn uí-kwir gyalmot vetni a vízbe T. 277. j Uipul tqsam kálcé%-khul ju-minás egy vízcsepp a czigánytorokra ment T. 277. — Vö.: Khgl elém-kwirén jupuuidipts a hal beleakadt a hálóba T. 277. | Khul-khuln tpsém bementem a házba T. 277. c) Az -Z rag veszett el a tarm nóvutónál. Érdekes, hogy nem is fordul elő ablativusi jelentésben, csakis hol? és hová? kérdésre felelve, de ez az irányváltozás még a teljes, raggal ellátott alaknál megtörtént. Példák: Aú ákit'-as yusi jiw-tarm tot ünli hát az öreg bácsija egy görbe fa fölött ott ül II. 129. || NcLyy yqyylu kwol-ala tarm fölmászott a ház tetejére II. 127. j Mir-susné-yum uja sis-tárm tálés Világügyelő férfi állata hátára szállott föl I. 76. és I. 35. — Ragos alakkal: Sát sárp akw' la'il-pál tarmél lülenté'it hét jávor egy lábon álldogál IV. 243. | Lüw-sis tarmél sas íi tálét a ló hátára mindketten felülnek I. 45. Ez a tarmél alak nagyon gyakori (hol? kérdésre még: I. 5, 7, 15, 79, 139; II. 24, 60, 105; III. 36. stb., —hová? kérdésre: I. 11, 18, 59. 70, 76, 129; II. 59, 96. stb.), úgyhogy sokkal valószínűbb az -l rag lekopása, mint a -t-é vagy -né, melyek nagyon ritkák: Sun joqnk-tármt tayatoqli a szán a jégen csúszik KL. 115. | N'o%s jü-tárémt khuji a nyuszt a fán fekszik P. 242. ) Sans-tármét narsi térden csúszik P. 242. | N'pyor varém ám peum-témért mit tegyek én fiamon? T. 278. || Sakét setép tármná kéri a gyöngyöket czérnára fűzi AL. 160. J Jü-tárémne nuyktokwén kússzál föl a fára P. III. 523. Az átvitt értelmű határozók közül az okot kifejező ma'es és a társhatározó jot vesztette el ablativusi ragját: Pqytjar ápáná ma és Sryém éri P. leányai felől énekelt ének IV. 10. !