Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Beke Ödön: Ragtalan határozók a vogulban 117

Ragtalan határozok a vogulban. A mily sok érdekes találkozás van a magyar és vogul ragos határozók közt,*) nem kevesebb figyelmet érdemel a két nyelv ragtalan határozóinak egybevetése sem. Tudvalevő dolog, hogy határozó eredetileg ritkán volt alanyeset; majdnem mindig valamely viszonyragnak kellett lekopni a névszóról. A legrövidebb határozószón is megvolt valaha, csak a gyakori használat koptatta le róla. A régiség s a nyelvjárások erre nézve sok útbaigazitást adnak, mivel ily teljes, ma már elavult alakokat könnyen megőriznek. A vogulban csak ez utóbbiakra támaszkodhatunk, de így is majdnem mindig ki lehet mutatni, mely főnévről, névutóról, igekötőről micsoda rag hiányzik. Sokszor külömböző nyelvjárásban találjuk meg a teljes és rövidebb alakot, de akárhány példa van rá, hogy ugyanabban a tájszólásban használatos mind a kettő. 1. Főnevek és melléknevek. Mint a magyarban, különösen gyakori a rag lekopása időhatározókban, leginkább a «nap» szónál: ^jkáta aa %qtél Numi Tcírém ásá-nüpél pojksi az öreg egy napon N. T. atyjához könyörög I. 135. | Kiüt yq,tél kivalmmt ma naykné pasné ta joytém a második napon, a mint fölkeltek, a föld a látóhatárig jutott már I. 2. | Xürmit % q, t é l . . . . harmad nap II. 56. | Mot khotél kwalés másnap fölkelt T. IV. 372. A magyarban, különösen összetételben, alig fordul elő raggal: Ez leuel kőit Senderő ivarosába wosarnap EMNy. III. 28.**) Ez minap irt vala Kd énnékem egy levelet LevT. II. 162. Hamar való nap ki jő az ispán LevT. II. 53. — A régi Írások *) A vogul határozók NyK. XXXV. 71, 165. és NyF. 25. sz. A rövidítések itt is ugj^anazok. **) A magyar példák a NySz.-ból valók.