Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Wiklund K. B.: Az indogermán és a finnugor nyelvek ősrokonságának kérdéséhez 1

10 WIKLUND K. B. brecheno tőhöz (WALDE S. V. maialis) — f. mattaa • «werfen, schleudern» (a melynek azonban kissé különös a jelentése), magy. vxetni «secare, scindere», metszeni «schneiden; scblachten»(BüDENZ MüSz. 621 ; a -tsz-re nézve vö. SIMONTI TMNy. 220, 262.) — szamoj. jurák madau, tavgi mataáma «hauen, schneiden», jenisz. mótabo, osztják-szam. maiam, macám, stb., kamassz. batl'am «schneiden» (HALÁSZ, NyK. XXIV. 447.). Oizl. fcela «erschrecken, tr.», gót usfilma «erschrocken, entsetzt», óizl. felmta «erschrocken sein» s e mellett falma «tappen, unsieher betasten, zittern, sich schwankend bewegen» és görög JCSXS[JLÍCW «erschüttere, schwinge», XÓ\S\XOQ «krieg» (WALDE s. v. palpo; FALK-TOKP S. V. fed) mind alakjára, mind pedig, legalább részben, jelentésére nézve emlékeztet a következőkre: f. pelkáán inf. peljata (melyben a többi finnugor nyelvben hiányzó -k- ~ -j- nyilván képző), lapp hallat, mordv. pelems, zürj. polny, m. félni «fürchten» és tavgi szám. filitima id. (a többi szamojéd nyelvben az l a továbbképzés folyamán legtöbbször elveszett: tavgi inchoat. fémé'am; fémte'áma «in furcht setzen»); jurák pínádm «sich fürchten» és píl'u'u idem; jenisz. fiebo' idem, és inchoat. fímeró; kamassz. phimnám «fürchten» (HALÁSZ, NyK. XXIII. 440.). A «reszketés, megingás, megrázás» olyan közel áll a «félés» fogalmához, hogy kétségtelen jogunk van a finnugor és szamojéd szavakat is az imént említett indogermánokkal összekapcsolni. Már ANDEESON, Studien 230. s köv. 1., összeállította az óbolg. polü «seite, hálfte» és finn puoli id. szavakat és rokonságukat egész a szamojédig követte, a mi ellen aligha lehetne komoly kifogásokat tenni. Megjegyzendő azonban, hogy az idetartozó finnugor szavak, a mint azt már BLDENZ is megtette (MUSz. 490, 506.), legelőbb is két csoportba osztandók, egy mélyhangúba és egy magashangúba, a melyek azonban etymológiailag kétségtelenül egybetartoznak. F. puoli és votj. pal mellett tehát lapp bcelle, mordv. pala, pele, cser. pele, pele, m. fél áll, a melyeknek magas hangjával a szamojédban is találkozunk: jurák piele, pealea, tavgi fealea, osztj.-szam. palek, kamassz. phiel «hálfte» stb. Gót, angolsz., ófn. spinnan «spinnen» és az s nélküli litv. pinü «flechten», óbolg. péti «spannen» (WALDE S. V. pannus, pendeo;