Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - I. 80

108 GYOMLAY GYULA. meg voltak ijedve (= féltek); IV. 492. Asüxov pspXvjxst = meglőtt állapotba juttatá (^Ztalálá);35) XXIV. 642. oóx... srcsrcáa[i7]v == nem voltam «ételt kóstolt» állapotban, nem volt bennem étel; XIII. 5^2. ouős TI rcércoato = nem volt tudomása vagy értesülése; XIX. 328. iwXrcsi = reménységgel volt eltelve; 3, 266. cppsai fáp xsyjj'(\zo áfat^atv = usus erat, használatba vett (active!) volt; igen nehezen érthető és magyarázható, de azért erre sem szabad ráfogni, hogy «Prsesensbedeutung»-ja (értsd: imperfectum-értelme) vau; IV. 4. 8siM-/azo = pohárfelemeléssel üdvözölték egymást (perfectum a felemelt és felemelve tartott pohár miatt). B) Mellékmondatbeli alakhasználat. A görögben tökéletesen olyan, mint a főmondatbeli. Múlt történéssel egyidejű állapotot jelent. (L. pl. I.) 9, 443. oox IVÓY]OEV, &><; oi SéSevxo = a kyklops nem vette észre, hogy Odysseus társai oda «voltak» kötve a kosok alá. (A magyar or. obliquában mondaná inkább, s akkor igy alakítaná: «hogyan vannak odakötve»>: a görög alak múlt!) Vö. 10, 92. ai JASV (V^) SSŐSVTO = meg voltak kötve (ez főmondatban van, de a használat tökéletesen egyforma). II. 1. XVII. 286. oi rcspi IlatpóxXcp pé(3aaav = a kik P. teste körül foglaltak állást; III. 272. {tá^aipav, TJ oí áwpto — a kést, mely ((felfüggesztett állapotban*) volt (függött). 2. 4, 44. tpets áfov, oíai [JiáXtaTa KBTíoíd-za. = három társamat vittem magammal, kikben leginkább megbíztam (bizalmam volt); 23, 209. \yt] \Í.OI axóCso, ercsi... jiáXtara ávő-pcórcwv rcsrcvuao = mivel különösen okos voltál (t. i. míg együtt voltunk). 3. 14, 289. OQ rcoXXá xaxá... swpYsi = a ki sok rossznak elkövetője volt (sok rosszat müv-elt). Későbbi példák Xenophonból Anab. II. % 16. (xö.c, sYpTáTco xw^ag) s£ wv SiYjprcaato órcö TOÖ paatXixoö arpatsóixoxoc, tá ... £óXa = melyekből el volt rabolva (a bevonuláskor) az összes fa; II. 3, 6. áXXo? ZIQ, <J) srceTSTax'uo taöxa rcpcmsiv = a kire rá volt bízva; II. 3, 10. srcotoövco tá<; Siapáastg sx TWV (foivíxwv, ol ^aav IwcercTiüxÓTS? — a melyek már (maguktól is) ki voltak dőlve; III. 1, 2. 'Ercsi 5s... aovstX7][A(j.svoi. "íjsav,... xai... TWV atpaucorwv oi auvsrcó{j.svot arcoXcóXsoav, sv rcoXX^ árcopíoj ^aav ot f,EXXirjvs<; = mivel (a vezérek) el voltak fogva, ós a katonák közül sokan elpusztultak (= veszve voltak), zavarban voltak stb.; III. 2. 1. 'Ercsi Ss •flpYjvco... vjxov oi otp^ovts? = Mikor megvoltak választva stb. 25) Ilyenféle fordításból derül ki legjobban az a nagy külömbség, mely a hagyományos nyelvtan és a helyes elmélet közt van. «Eltalálá» alak, melyet némelyek mai napig «félmultnak» neveznek, ime éppen a görög «plusquamperfectum» fordítására alkalmas, ellenben a nyelvtanokban ómagyar plusquamperfectum»-nak jelzett «eltalálta vala» alak egészen mást jelent, s a ps(3X^x£t-féle alakok fordítására nem használható. (Eltaláld alakban a terminativ igekötő és a nyomós értelmű igető a perfectumot adja vissza, az -á jel a múlt időt.)