Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - I. 80

AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 107 B) Időt is jelölő alakok (a perfecti indicativus múltja és jövője). 21. Az indicativus múltja (perfecti prseteritum, az ú. n. plusquamperfectum). A perfectum múlt alakjainak jele ugyanaz, a mi minden más múlt idejű alaké is: az augmentum és a prseteritum-személyjelek. Mindig múlt időt jelölnek, de a «jelen* időponttól való időbeli távolságot (spatium) egyáltalában nem fejezik ki, azért «régmultaknak», vagy «plusquamperfectumoknak» csak hibás okoskodással nevezhetők. Objektív fogalmi tartalmuk ugyanaz, a mi a nem múlt perfectum alakoké, azaz: a befejezett történés előidézte helyzetet vagy állapotot jelentik, de múlt helyzetet vagy állapotot, úgyhogy nem konstatáló, hanem elbeszélő előadásban van a helyük. Mivel pedig állapotok, helyzetek jelölésére valók, azért az elbeszélésbe tartozó múlt helyzetek és állapotok leírásában szoktak előfordulni. (L. pL XVIII. 497. és kk.; 562, 574. Achilles paizsának leírásában; 7, 84—102. Alkinoos palotájának leírásában.) Párbeszédben alig fordulnak elő. Az állapotleíró imperfecti prseteritum alakoktól abban külömböznek, hogy az állapotot megelőző történés befejeződése (s a szóban lévő múlt pillanatban állapotként való meglétele) is jelezve van bennük. Hogy a történés maga az elbeszélésben lévő többi történésekhez képest előidejű, az a görögben közömbös momentum; állapotnak múlt történéssel vagy múlt állapottal való egyidejűségét fejezhetik csak ki. A) Fó'mondatbeli alakhasználat. I. Passivumok. 9, 185. rcspi 8' aoXir] SéSjjnrjTo = köröskörül kerítés volt építve; XXI. 549. xsxáXojtTO 8' áp' r\épi 7ioXX^ == sok ködbe volt takarva, stb. Mind könnyen érthető és fordítható alakok, de nem a kézikönyvekben «magyar plusquamperfectumnak» jelzett alakokkal (Írattam vala, épített volt, takart volt), hanem állapotjelzős körülírással. PL 16, 11. OOTOO rcáv sipító ÍKOQ = még nem volt kimondva az egész szó. II. Benhatók. 1. XVIII. 555. tpet? 8' &p' ijjwxXXoSet^pec IcpéaTaoav == voltak ott «megállott» helyzetben (= álltak) vö. XIII. 133.; 5, 69. TS'íWjXei Ss aTarpoX^aiv = fürtökkel volt megrakva («kihajtott állapotban» volt); XI. 26. Spáxovce<; bpmpéyaxo = ((kinyúlt állapotban» voltak (ha így fordítjuk: «nyújtóztak)) a történést emeljük ki az állapot rovására). XIII. 442. 8ópo 8' sv-TtpaSíifl s7rsiní]YSi = bele volt szúródva; XX. 13. faftfiépaia = össze voltak gyűlve; 12, 393. áitotédvaoav = halva voltak; 4, 796. TJMCCO = hasonlóvá tette volt magát, hasonló volt. 2. 6, 166. l'us'íHjTuea = elbámulva, elzsibbadva voltam. III. adhatók. Ezek a legnehezebben fordíthatók. A magyar nyelv ilyenkor az állapotot ritkán tudja mint történés eredményét feltüntetni. V. 790. xetvoo ISsíStsav z^ypz = az ő dárdájától