Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - I. 80

AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 105 magyar fordítás jól feltünteti, hogy a görög perfectumokat ilyenkor sem szabad elöbbtörténést jelzőknek vagy éppen multaknak magyarázni. THUKYD. I. 114. 1. YjYYéXih] aotcj) ovi MéYapa ácps-OTYJXS xaí IIsXoTrow/jatot, [íiXXoDatv sa^aXeív ke, TTJV 'ATTIXTJV xai oí <ppoopol 'A\h]vaí(öv őtscpdapfiivoi sioiv OTTÖ Ms^apstov = hírül hozták neki, hogy Megara elpártolt (= el van szakadva), hogy a p.-iak be szándékoznak törni A.-ba, s hogy az a.-ek őrségei tönkre vannak téve. (A franczia ellenben álláspontcsere nélkül így mondja: «on lui annonca, que M. était révoltée, que les P.-iens allaient attaquer l'Attique et que les garnisons a-iennes avaient été égorgées par les M.-iens.) Vö. THUK. VI. 60, 3. is. XENOPH. Anab. II. 1, 8. OOTOI e'Xeyov ovi Kbpoc, [JLSV t'é&v^XB'v, 'Apialo? ős Ttscpso^w? sv up ataftjup SI'YJ = ezek elmondták, hogy Ivyros halott (= halva van, meghalt). PLATÓN, Symp. Í220. áXXos aXXip s'Xs'fOv, ott Eicxpán]? s£ swihvoö cppovt^wv ti sa-cTrjxs = egyik a másiknak elmondogatta, hogy SOKKATES már reggel óta egy álló helyben van (áll) gondolatokba merülve. Ebben a három példában az átképzelés és vele az állásponteltolódás csak a mellékmondatban nyilvánul. De nyilvánulhat már a főmondatban is, ha a verbum régens maga is az ú. n. «prsesens» historicumban van. Ilyen pl. ez: THUKYD. III. 29, 1. TOV&ávovcat (elbeszélésben lévő «pr8esens» historicum) ott r] MOTIXTJVÍ] éáXwxs == értesülnek arról, hogy M. el van foglalva. HEEOD. VI. 63. üafjféXXet ő>s ot rcaí<; 757075 = hírül adja, hogy fia született (=r van). XENOPH. Anab. II. 1, 7. ooroi ŐS... Xéfooaiv (prses. histor.), ott paaiXeuc xsXsóst tou? "EXXYjva?, SJCSÍ vixiöv Tüf^ávsi xai Köpov áftéxtovs, ... sópíaxsa-6'ai áv vi Sóvwvrai ayud-óv = «ezek hírül hozzák, hogy a király azt parancsolja, hogy, mivel ő a győztes és megölte Kyrost (úgy, hogy K. meg van ölve), iparkodjanak kieszközölni maguknak stb.» Az ilyen primitív (magyaros) oratio obliqua azonban perfectum alakokkal meglehetős ritka a görögben. Eendes eset az, a melyet az egyik XENOPHON-fóle példán (Anab. II. 1, 8.) is látunk, hogy a gondolat idegensége legalább a modusszal (•KS^BÜ^ÍÜC, S'6]) meg van jelölve, mint a latin is szokta. II. Átképzelés a jövő felé. A perfectum indicativusára nézve kópzeléses használatára, mely a magyar előadásra nézve (mint látni fogjuk) annyira jellemző, eddig az egész görög irodalomból egy példát sem tudok. Nincs eddig perfectumos görög példám az oratio obliquás használatban sem olyan, melyben a beszélő saját magának múlt tapasztalatai közé képzelné magát. De — legalább az én nyelvérzékem szerint — semmi lehetetlenség sincs benne, hogy a fenn adott harmadik személyi! főmondatokat első személyűekre változtassuk. Ha előfordul ilyen: «7JYY£XST; atjxw out Méfapa á^sVnrjxsx, nem tudom, miért ne lehetne mondani ezt is: ((fjyyetXa, Zti á;pla-rr]xs».