Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - I. 80

104 GYOMLAY GYULA. I'fifiops — része van. 2. 5, 40. YS^COVS = elhallatszik a hangja; 5, 452. (3é(3pu/s — zúgásban van. 3.. I. 228. öb térXr^xag = nincs merszed, kedved, nem merészelsz ; XI. 383. ok rcscppíxa:;:. — előtted borzadásban vannak; 18, 80. őstSia — félelemben (ijedt) vagyok; 23, 105. téxbjjrs = zsibbadt (állapotban van); 6, 106. féyqd-s = öröm töltötte el, örömben van; XVI. 435. [ji[j,ovs = vágyva vágyik; IX. 420. ts^apo^xaot = felbátorodtak (t. i. most); XVIII. 287. xexópTjafts = jól vagytok lakva; XVII. 175. epp 17a = borzadásban vagyok; VIII. 408, V. 766. =-- suo&e v. sVfrs — szokott, szokta (ez az ige a magyarban is érezteti, még igekötő nélkül is) a perfectumnak időtől független alapértelmét. III. Áthatóan fordítandók. Ezek a legnehezebben fordítható alakok. I. 37. 8? XpóoYjv ájicpi[3á[jY]xac — a ki «átléptél» Chrysén (mint a vadállat a kölykein, mikor támadás ellen védelmezi) = a ki őrködöl Chrysén; III. 57. Saaa lop^ac = a mi rossznak megtevője (tettese) vagy = a mit mű-veltél; XXII. 216. (és máshol) SOXTTÖC ~ reménylem (elfogott a remény). B) Atképzeléses (álláspontcserés) használat. I. Atképzelés a múlt filé**) A beszélő néha saját magának, gyakrabban más valakinek (az előadásában szereplő személynek) múlt tapasztalatai, gondolatai, érzelmei közé képzeli magát, s az igével jelölt állapotot, mint meglévőt konstatálja, holott az a beszéléskor valósággal már nem meglévő, hanem el is múlhatott. HoMEEosból nincs rá példa. Perfectum-alakos példa egyáltalában csak oratio obliquás van.23

) Mivel a magyar oratio obliqua szintén álláspontcserés, a 22) Már itt, a perfectum indicativusának magyarázatakor azért vagyok kénytelen felemlíteni az atképzeléses használatot, mert kivált ennél az alaknál lehet attól tartani, hogy ebben a használatban a kezdő görög múlt értelműnek magyarázza. Az imperfecta actiónál nem fenyeget ez a veszedelem. Múlt vagy jövő felé való (tehát időbeli) átképzelést pedig azért érzünk ki az achronistikus perfecti indicativusokból, mert ez alakokkal meglévőnek képzelt tartós állapotot szoktunk konstatálni, melybe a beszélés időpontját mindig beleértjük; pusztán múlt és pusztán jövő állapotot tehát az alak nem jelenthet, s ezért érezzük atképzeléses használatában időbelinek is az állásponteltolódást, holott pedig időalakkal semmiképpen sincs jelezve. 23)

Álláspontcsere a múlt felé az oratio obliquán kívül egyáltalában csak az u. n. prsesens historicumban (ós talán az u. n. aoristos gnomicus- vagy empiricusban) fordul elő a görög nyelvben. A prassens historicumra tudvalévőleg HoMERosban nincs példa. Csodálatos módon a régi eposz költői sohasem bocsátották annyira szabadon a képzeletüket, hogy valóságos időbeli álláspontjukról ennyire elfeledkeztek volna. Ellenben nagyon gyakori a «praesens historicum» a későbbi görög költői és prózai irodalomban. De csak a «pra3sens» imperfecti használatos ily módon; a perfectumnak az imperfectummal való váltakozó használatára, vagy éppenséggel múlt és jövő alakoknak oratio obliquán kívül való át-