Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - I. 80

102 GYOMLAY GYULA. a szereplő személyek beszédeiben fordulnak elő, s kétségtelenül jövő vonatkozásúak. Ilyen még ez is (4, 400.): «r^oz S' 7jéXto<; {JLSOOV oopavóv á{icptpsp^xi(]», holott pedig az időhatározó itt néni jelöl okvetlenül jövő időt, = mikortájban majd «felhágott lesz». Elbeszélésben, de hasonlatban fordul elő, s éppen azért achronistikus a perfectum a következő példákban; IV. 483. afystpoc &?, rí pa... írscpóxiQ — mint nyárfa, mely felnőtt (= nőve van; meglévőnek képzelt állapot; 1. mindjárt utána: átáp TS ŐCOI ...: rcecpóaaiv). Ilyen ez is (22, 469.): w? ő' OTS xí/Xai... ^spxsc svi-7rX^6wat, tó •9-' sor^XTf] stb. = a mely fel van állítva. Értelmileg okhatározó, formailag szintén csak jelző mondatban van a perf. XYI. 54. s&éX'íjatv á|iipaat, ő TS xpáTsi rcpopepYjxifl = a ki (v. minthogy) hatalomban meghaladt (állapotban van), hatalom dolgában előbb van v. áll (nem előzményes, hanem meglévő állapot). Ez utolsó példa megint párbeszédben fordul elő. 19. Optativusok. A) Fomondatos, nem függő használatban, mint kívánságot v. feltevést jelölők, csak jövő vonatkozásúak lehetnek. Nem is fordulhatnak máshol elő, csak párbeszédben. 1. Passiv értelműben 18, 288. XSXÖVTO Ss yuía sxáaxoD = bárcsak «fel lennének oldva* a tagjaik! 2. Benhatóak XVIII. 98. aotíxa xe^-vatYjv = bár lennék tüstént halva (v. halott); feltételes főmondatban: IX. 373. o&S' av s(ioiye rerXanr]... SIQ a>7ra íősaöm == de bezzeg nem volna mersze (nem merész-elne) nekem a szemembe tekinteni (nem szabad így fordítani: «nem mert volna*, mert a meglévő állapot jelölendő); 23, 101. OD jiév x' áXXírj fovify... ávSpög ácps-0Tat7] = más nő nem «foglalna ilyen messze állást') (nem állana) ilyen messze az urától (nem szabad így fordítani: «nem állt volna ilyen messze», mert meglévő állapotról van szó; így azonban lehetne: «nem állt volna meg ilyen messze», mert igekötősen jó magyar nyelvérzék állapotjelzőnek érezheti az igét, s ilyenformán a magyarban is achronistikusnak). B) Függő, mellékmondatos használatban. Párbeszédben jövő vonatkozásúaknak érezhetők. IV. 35—36. sl aó^e ...WJJLÖV ps(3pa>d-oiQ UpÍ7\Lov ... TÓTS xsv )(óXov s£axéaaio = ha te... nyersen megehetned (/Ö/falhatnád, úgyhogy «benned volna») Priamost, akkor tán megenyhíthetnéd a haragodat. (Nem szabad így fordítani: «ha megetted volna*.) Ilyen ez is (XXIV. 745.): oh xév aiet [JLS(jivií](i7]v = a melyről örökké «emlékező lennék» (a melyet emlékemben . tartanék), világosan jövőre vonatkozik; nem szabad így fordítani: ^emlékeztem volna*). A két utolsó hely is párbeszédből való. Nem párbeszédben, hanem elbeszélésben csak kétszer fordul elő HoMERosnál a perf. optativusa, de mind a kétszer bizonytalan olvasású az alak (VIII. 270, XXI. 609.); némelyek ugyanis praeteritum perfectumokat olvasnak az illető helyeken.