Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A feltételes és felszólító módú időalakok a háromszéki nyelvjárásban 77

A FELTÉTELES ÉS FELSZÓLÍTÓ MÓDÚ IDŐALAKOE A HÁROMSZ. NYJ.-BAN. 89 mondta, hogy a latinosságot bajos föltennünk, mivel e szerkezet országszerte el van terjedve (MKöt. 3:74, 76.). Eredetileg tán kívánság van az effélékben kifejezve a mellékmondat tartalmára nézve (id. m. 2 : 74.). Vö. LEHB magyarázatait is, Toldi 265, 286. b) Az irodalmi nyelvtől eltérően feltételes mondatszerkezetben feltételes múlt helyett áll az írjon; gyakrabban a ne kötőszóval kapcsolatban, de ritkábban a nélkül is. Pl. Ha, fijam, én ide nej ö jj e k, sárba jártak véna a szomszédok. H a magik n e légyenek, elveszünk vala. Met biz' a ha én ne légy ek, itt hagyta róna a fogát. Ha még ne lássam, elesik vala. Nemes tudtam véna, ha ne niongyad. \ Met biz' a, ha alább üsse, béhasad a feje. LŐEiNCznél: Ha ott ne legyek, vége v. vége lesz vala, v. lett van a. Ha szót fogadjon, nem értevóna bu (id.h. 231.1.). E szerkezet s így az irjon alak e használata SIMONYI szerint «kivált az erdélyi nyelvjárásokban kapott lábra s ezeknek egyik közös sajátságát teszi» (MKöt. 3: 125.). Pedig GELEJI KATONA ISTVÁN, P. HOEVÁTH ÁDÁM, GYERGYAI FERENCZ és LŐBINCZ nyilatkozatán és pár idézett pédáján kívül, melyek mind a székelysógre vonatkoznak, csak CsEREitől és BETHLEN MiKLÓstól idéz példát SIMONYI és mint tudjuk, ezek az utóbbi írók is tősgyökeres székelyek, az első Háromszéken (Nagyajtán), a másik Udvarhelyszéken született s mindkettőnél szintén csak székely nyelvjárási sajátságnak tulajdoníthatjuk ezt.*) Itt tehát, különösen a nevel való kapcsolatban (ha ne irjon ....) nem is annyira erdélyi, mint csak székely sajátsággal van dolgunk, a mi mára 17. században GELEJI KATONÁnak feltűnt (TOLDY: Régi m. nyelvészek 321. 1. mint az ír vala alaknál idéztük is). P. HORVÁTH ÁDÁM is, igaz, erdélyi dialectusról szól s úgy érinti az efféle példákat (Jutalomfeleletek 1 : 45.), de látszik, hogy ő is a székelységre érti; GYARMATHI és DÖBRENTEI is mint székely sajátságot közli a Vocabulariumban (1816), illetőleg a régi Tájszótárban (1838) az ángy szó alatt.**; *) Előfordul ugyan efféle szerkezet IvAziNCzvnál, ÁRANYnál (TSz. "V: 93.) s LEHR szerint a népnél is Dunántúl (vö. SIMONYI MKöt. 3 : 125.); azok azonban ARANY példáját kivéve nem éppen ilyenek s csak folyó cselekvésre vonatkoznak. **) GELEJI KATONA és a régi Tájszótár ez adatából viszont azt is