Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Schmidt Henrik. A hangváltozás törvényszerűségéről a kfn. nyelvjárások fejlődése alapján 58

74 SCHMIDT HENRIK. egymással, párhuzamosan különféle alakok keletkeztek, a melyek közül aztán idővel majd az egyik, majd a másik emelkedett túlsúlyra és foglalta el egyedül a teret. KITZERT a magánhangzónyújtás okát a kiejtés könnyítésére való iparkodásban látja; a siketnémákon tett tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a hosszú magánhangzó képzése könnyebb mint a rövidé. Ezen elméletekből nagyon kevés fog mint véglegesen elfogadott igazság megmaradni. Véleményem szerint e kérdésben tisztán látni mindaddig nem lehet, míg az egyes nyelvjárások fejlődését e szempontból külön-külön meg nem vizsgálták. Kétségtelen dolog ugyanis, hogy a középnémet nyelvjárások az egyes szavak hangjainak időtartamára nézve nagyobb földrajzi területeken nem mutatnak egységes képet; míg a minőségi hangváltozás rendszerint nagyobb területre terjed ki, addig a hangok mennyisége sokszor faluról falura, változik. így pl. MÜLLER J. «Untersuchungen zur Lautlehre der Mundart von Aegidienberg» ez. értekezésében (16. 1.) azt mondja: «in Mundarten, die nach dem Kritérium gleichmássig durchgeführter Lautgesetze zusammengehőren, schlagt gerade die Dehnung ihre eigenen Wege ein.» És HASENCLEVER M. «Der Dialekt der Gemeinde Wermelskirchen» ez. könyvében (31. 1.): Bei einem Vergleich der Mundarten Wermelskirchens und der Nachbargemeinden finde ich nichts so ungleich wie die Quantitát. Ein Gesetz, das in seiner Wirkung allé diese Gemeinden umfasse, die zusammen doch nur den klemen Umfang eines Kreises ausmachen, scheint unmöglich». Az egyes nyelvszigetek és szűkebb nyelvjárásterületek vizsgálatánál a mennyiségi hangváltozás feltételeit — egyes tarthatatlan elméletek czáfolata alól felmentve magunkat — következőkben kell tehát keresnünk: 1. a külömböző hangsúlyban és ennek külömböző hatásában; 2. a szótaghatárnak az előző magánhangzóhoz való viszonyában; 3. a környező hangok érintkezési hatásában. PAUL törvényével mindenesetre homlokegyenest ellenkezik, hogy a rajnai frank nyelvjárásban pl. egytagú szavakban zárt szótagban a hangzó megnyúlt, míg ugyané szavak ragozott alakjában, a hol a szótag nyílt, a hangzó rendesen rövid maradt. Pl. sing. piát — plur. pledr*) (Blatt — Blátter), sing. rat plur. reőr ) A rövidség nincs külön megjelölve.