Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Schmidt Henrik. A hangváltozás törvényszerűségéről a kfn. nyelvjárások fejlődése alapján 58

70 SOHM.IDT HENRIK. yeszszük, a következő képet nyújtja*): Kfn. elülső nyelvmozgással s ajakkerekítéssel képzett magánhangzók és diftongusok (ü, iu, ö, 02, üe, öu) elvesztették az ajakkerekitest s így egyszerűen a megfelelő ajakműködés nélküli hangzókba mentek át (i, ei, e, e, i, 8). Hátsó nyelvállással képzett hang itt is zártabb lett (a>q, d> ö). Magas nyelvállással képzett hosszú magánhangzók emelkedő nyelvmozgással képzett difongusokká váltak: % > ei, iu > ei, ü > au. Az összes kfn. diftongusok egyszerű hosszú magánhangzókká lettek, mégpedig oly módon, hogy a diftongus első eleme asszimilálta a másodikat, üe > l, ie >í,uo> ü, ei > e, ou (ejtsd ao) > a. Természetes, hogy itt csak a hangsúlyos tőhangzókról van szó, s a kombinatorikus hangváltozástól is eltekintünk. Szabályszerűség uralkodik azonban a kombinatorikus hangváltozás terén is. Pl. r + cons előtt i-ből és it-ből (a legnyíltabb) e_ (%_), w-ból a fejlődött, vagyis elülső felső magánhangzóból elülső alsó, hátsó felsőből hátsó alsó vált. Figyelemreméltó, hogy azon német nyelvjárásokban, melye*) A kfn. magánhangzókat így osztom fel: hátsó elülső ajakkerekítés nélkül ajakkerekítéssel ajakkerekítés nélkül ajakkerekítéssel felső u ú i í ü iu középső o ó e é ö ce alsó a á e e ce Diftongusok: hátsó elülső ajakkerekítés nélkül ajakkerekítéssel ajakkerekítés nélkül ajakkerekítéssel ^ a M « «§ :fl OU ei öu ^ a M « «§ :fl uo ie üe