Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Schmidt Henrik. A hangváltozás törvényszerűségéről a kfn. nyelvjárások fejlődése alapján 58

A HANGVÁLTOZÁS TÖRVÉNYSZERŰSÉGÉRŐL. 71 ken az úfn. irodalmi nyelv is alapszik, a kfn. diftongusok különféleképpen fejlődtek, mégpedig a szerint, hogy emelkedő vagy eső nyelvmozgással képeztettek..A salzungi nyelvjárásban pl. kfn. ei, öu, ow-nak ai, ai, áu, kfn. ie, üe, wo-nak e, é, és ü felel meg.1

) A blankenheimi nyelvjárás az előbbiekkel szemben a%, a%, oí-t az utóbbiakkal szemben t, %, ü-t tüntet fel2

)

stb. Az emelkedő nyelvmozgásúak diftongusok maradtak, az eső nyelvmozgásúakból monoftongus fejlődött. A beszélő szervek e feltüntetett változásait alig okozhatja kizárólag az associativ érintkezési hatás, melyet WUNDT minden hangváltozás kiinduló pontjának s jórészt okának tart. Már BRUGMANN és tanítványai hangsúlyozták, hogy a szabályos hangváltozást is lehetőleg kombinatorikus változások hatásakép kell iparkodnunk megérteni.3

)

Ez a gondolat annyira megnyerte WUNDT tetszését és helyeslését, hogy addig fejtegeti s addig fűzi tovább, mígnem elhagyja a tudományos alapot, melyre az építve volt, s végül képzelete oly túlzásokba viszi, a melyekbe már nem követhetjük. «Unter den Kontaktwirkungen der Laute — így szól köny^ vének ide vonatkozó része (522. 1.) — wirken solche, die sich in einer grossen Zahl von Falién wiederholen, auf den Artikulationsmechanismus in ihrem Sinn umbildend zurück, und sie wirken ausserdem associativ auf die gleichen Laute, zunáchst wenn sich diese in áhnlichen, dann aber auch wenn sie sich in etwas abweichenden Verbindungen befinden.» S alább (523. 1.): «So entstehen als die mutmasslichen Ausgangspunkte aller Veránderungen die Kontaktwirkungen der Laute. Sie bilden dann die Herde, von denen aus sich die einmal eingeleiteten Wandlungen durch die allezeit rege associative Verkettung der Worte und Laute und durch die langsamer folgende Umbildung der Artikulationsorgane weiter ausbreiten. 1)

L. HERTEL: Die Salzunger Mundart. Leipzig 1888. 2)

E. DITTMAR: Die Blankenheimer Mundart. Darmstadt 1891. 3)

PETZ GEDEON, Grimm törvénye 13. 1.: «A nyelvtudományban mindig nagyobb tért kell hogy bódítson az a törekvés, bogy az úgyn. spontán hangváltozásokat lehetőleg kiküszöböljük s a mennyit lehet combinatorikus változásokból magyarázzunk ki.»