Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Schmidt Henrik. A hangváltozás törvényszerűségéről a kfn. nyelvjárások fejlődése alapján 58

66 SCHMIDT HENRIK. Sprache» czímű kitűnő összefoglaló áttekintésében, mely pedig a nyelvjárásokra is tekintettel van, vagy BRENNERnek kisebb á kevésbbé ismert, de széles szemhatárú «Gundzüge einer geschicht-> lichen Entwiekelung der deutschen Sprache» czímű könyvében nem jutottak eléggé érvényre ezek az általános szempontok, á melyek segítségével világos áttekintést szerezhetnénk az egyes nyelvjárások szerves változásáról. A legjobb a mit e kéidésről írtak, még mindig SIEVERS Phonetik-jának «Lautwechsel und Lautwandel» czímű fejezete. SÍRVERS itt rámutat több általános jelenségre, mint pl. az ajakkerekítés megszűnésére az elülső nyelvállással képzett hangzóknál egyes közép- és délnémet nyelvjárásokban. WECHSSLÉR a román nyelvekre, SWEET «History of English Sounds» czímű híres könyvében az angol nyelv történetére vonatkozólag iparkodott általános szempontok segítségével tisztába jönni. Figyelemre méltók azok az általános törvények, melyeket VAN WIJK a Beitráge 28. kötetében «Zur relativen Chronologie urgermanischer Lautgesetze» ez. értekezésében állított fel, s a melyek, úgy látszik, az összes indogermán nyelvekre érvényesek.*) Az egyetlen eset, mikor a jelenségeknek egy nagyobb tömegét a nyelvtörténet elejétől fogva a maguk egységében és összefüggésében vizsgálta meg, a hangmozdításra (lautverschiebung) vonatkozó elmélet, illetőleg ezen elméletek egész sora volt. De ezek csakhamar átcsaptak a hangmozdítás okainak a kutatásába. E tekintetben azonban valamennyi elhibázott és tarthatatlan. Fonetikai szempontból vizsgálva a hangmozdítást, ha pl. *) «Wenn in irgend einer sprache ein enger hoher vocal in der weise diphthongiert wird, dass der erste teil desselben allmáhlich zu einem weiten niedrigen vocal herabsinkt, so bewegen sich zu gleicher zeit allé in dieser sprache bestehenden derartigen vocale in derselben richtung».— «Wenn in irgend einer sprache ein diphthong, der aus einem weiten niedrigen vocal und dein entsprechenden engen hohen vocal besteht, in der weise sich verándert, dass der erste eomponent sich allmáhlich dem zweiten assimiliert, so bewegen sich zu gleicher zeit allé in dieser sprache bestehenden derartigen vocale in derselben richtung.» VAN WIJK érdekes czikkére sajnálatomra csak akkor akadtam rá, miután a következőket már leírtam és a rajnai frank nyelvjárásra vonatkozó részét a lipcsei német szemináriumban bemutattam.