Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Schmidt Henrik. A hangváltozás törvényszerűségéről a kfn. nyelvjárások fejlődése alapján 58

A HANGVÁLTOZÁS TÖEVÉNYSZERŰSÉGÉRŐL. 65 met nyelv keletkezésének megállapítása, mely csak közvetve függ össze a német nyelv igazi történetével. Ezt a szervesen keletkezett nyelvjárások fejlődésében kell keresnünk. Csak itt találjuk meg a nyelv minden mesterséges befolyástól ment, igazi életét; s csakis a nyelvjárások fejlődéséből vonhatunk le helyes következtetést a nyelvi jelenségekre, a kiejtés változásaira, ennek módjára és törvényszerűségére nézve. Sajnos, eddigelé csak egy német nyelvjárás rendszeres történetét bírjuk; ez az alemann nyelvjárásokhoz tartozó sváb nyelvjárásé, melyet KAUFFMANN írt meg fent idézett munkájában. HEINZEL hires könyve «Geschichte der niederfránkischen Gescháftssprache», mely a frank nyelvjárások történetével foglalkozik, elavult s a tudomány mai követelményeinek már nem felel meg. KAUFFMANN könyvében meglepő eredményekre jutott; a sváb nyelvjárásról bebizonyította, hogy ennek történeti változásai a 14. században lényegükben véve be voltak fejezve; a sváb nyelvjárás a 13. és 14. században hanganyagára nézve már olyan volt, a milyen ma. Az utolsó öt-hatszáz évben tehát hangtani szempontból lényegesebb változáson nem ment át, hanem úgyszólván változatlanul szállt át nemzedékről nemzedékre. Valószínűnek tarthatjuk ezt ma már a többi felnémet nyelvjárásra nézve is.*) A felnémet nyelvjárások tehát a 8. és 9. századtól kezdve, a mely időből a legrégibb nyelvemlékek reánk maradtak, a 14. századig igen nagy változáson mentek át. A legrégibb német nyelvemlékek feljegyzésekor egy nagy átalakulási folyamat még éppen javában folyt; hogy ez szakadatlanul tartott-e az ófn. és kfn. korszakon keresztül, vagy pedig közbe talán a 11. és 12. században bizonyos megállapodás következett-e, a melyet azután megint egy gyorsabb menetű átalakulás váltott fel, azt ma még biztosan megállapítani nem lehet. KAUFFMANN volt egyszersmind az első, a ki általános fonetikai szempontok alapján iparkodott megérteni és megmagyarázni bizonyos egységes nyelvtörténeti változásokat. Az elmélet ezt SCHERER óta hiába sürgette; az újabban megjelent nagyobb összefoglaló munkákban, mint WILMANNS hangtanában, BEHAGHELnek a Grundrissban megjelent «Gescbichte der deutschen *) MICHELS: Mittelhochdeutsches Elementarbuch 94. és köv. I. Nyelvtudományi Közlemények. XXXVI. , °