Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Schmidt Henrik. A hangváltozás törvényszerűségéről a kfn. nyelvjárások fejlődése alapján 58

64 SCHMIDT HENBIK. Az eddig mondottak ugyanis csak a minőségi hangváltozásra illenek. A mennyiségi hangváltozásnál a beszélő szervek megfelelő működése lényegében nem változik, csak e működés tartama. Hogy a mennyiségi hangváltozás is törvényszerü-e vagy sem, erre a német nyelv története alapján fogunk iparkodni feleletet találni. Annyi kétségtelen, hogy mindazok előtt, kik a hangváltozás törvényszerűségét először felismerték és következetésen hangoztatták, a minőségi hangváltozás lebegett. A kivételnélküli törvényszerűség fogalmát csak azután terjesztették ki lassanként a nyelvi élet egyéb jelenségeire is, úgyhogy LOEWE : Die Ausnahmslosigkeit sámtlicher Sprachneuerungen (Zeitschrift des Vereins für Volkskunde I.) ez. értekezésében pl. az analógiának ugyanazon szó megfelelő formáiban való kivételnólküli érvényességéről is törvényt állított fel. Csakhogy a mint tisztán lelki okok hoznak létre bárminő eredményt, legfeljebb annyit tarthatunk valószínűnek, hogy az emberi szellem itt is bizonyos egyformaságra törekszik, de kivételnélküliségröl az analógiás hasonulások terén egyáltalában szó sem lehet. Áttérek most már néhány tanulság rövid felsorolására, melyeket a felhozott kérdésekre vonatkozólag a német nyelvtörténetéből meríthetünk. Meg kell jegyeznem, hogy az újfelnémet irodalmi és színpadi nyelvre itt egyáltalában nem lehetünk tekintettel. Az új felnemet irodalmi nyelv ugyanis nem szervesen fejlődött, hanem mesterségesen keletkezett; forrásai nemcsak különféle nyelvjárások, hanem egyszersmind a régi német nyelv is, melyből a kanczelláriák vagy a grammatikai hagyomány őrzött meg egyes maradványokat; a nyelvtanok és iskolák révén nemcsak a régi írás, hanem egyes grammatikusok tévedései is hagytak nyomot egyes szavak vagy hangok kiejtésén. Hangtani szempontból tehát következetlen; míg egyrészt azonos eredetű hangokat, melyeknek különféle jelük volt az írásban, lassanként az írás befolyása alatt különféleképpen is ejtettek, addig másrészt eltérő eredetű hangok, a melyeket minden német nyelvjárás megkülömböztet egymástól, itt egyformák. Egyformán azért ma sem beszélik, s talán soha nem is fogják beszélni. Szókincse, jelentéstani, alaktani és mondattani gazdagsága tekintetében természetesen felette áll bármely német nyelvjárásnak. Egész külön feladat azonban az újfelné-