Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Schmidt Henrik. A hangváltozás törvényszerűségéről a kfn. nyelvjárások fejlődése alapján 58

A HANGVÁLTOZÁS TÖRVÉNYSZERŰSÉGÉRŐL. 63 emlékkép él. Nem az egyes hangok, nem is az egyes szavak változnak tehát, hanem az egyes hangok vagy hangkapcsolatok létrehozására szolgáló működés módosul. Tudomásom szerint KAUFFMANN fejezte ezt ki legelőször és leghelyesebben: «die versehiedenheiten der sprachen beruhen auf verschiedenheit der function der sprachorgane, kurz die verschiedenheit der muskelund nerventhátigkeit involvirt die unterschiede der mundarten nach ihrer rein lautlichen seite. Wir können nur behaupten, identische lauterzeugung hánge von identischer function der die schallbildenden und schallmodifizirenden körper beherrschenden organe (muskeln) ab. Soweit die identitát der muskelfunction reicht, ziehen wir die grenzen einer mundart; eine lautveránderung ist nur denkbar, wenn in den functionsorganen eine veránderung eintritt.»*) Ebből következik, hogy etimológiáikig azonos hangokat, a melyekre valamely indukáló hang associativ hatást nem gyakorol, ugyanazon időben mindig egyformán iparkodik kiejteni minden beszélő. Idővel azonban, a beszélő részéről egészen önkénytelenül és észrevétlenül, megváltozhatik idegeinek, izmainak, beszélő szerve egyes részeinek bizonyos hangsorok létrehozására szolgáló functiója. Teljesen elképzelhetetlen tehát, hogy hogy volna lehetséges, hogy némely szóban egy-egy hang kivonja magát az általános változás alól, hiszen bizonyos idő múlva az ugyanazon nyelvközösségben élők rendszerint egyáltalában nem is tudják artikulálni a régebbi időkben ejtett hangokat. Legfeljebb az lehetséges, hogy egyes hangok kiejtése külömböző irányokban fejlődik; de ennek mindig megvannak a többnyire könnyen felismerhető okai. A hangok vagy hangkapcsolatok associativ távolbahatásának eredménye, az úgynevezett analógia, tehát szintén nem úgy értendő és úgy magyarázandó, hogy ez bizonyos esetekben kivonja az indukált hangokat a változási folyamat alól; az analógia által csak áthelyeztetnek vagy substituáltatnak egyes hangok helyébe mások, a melyek azután mindazon változásoknak vannak alávetve, mint az analógiás hasonulást okozó indukáló hangok. Ezért kivételnélküli és törvényszerű a minőségi hangváltozás. *) Geschichte der schwábischen Mundart, IX. 1.