Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Schmidt Henrik. A hangváltozás törvényszerűségéről a kfn. nyelvjárások fejlődése alapján 58

62 SCHMIDT HENRIK. nának be azok a kiejtés különféle jelenségeire kiterjedő szerves változások, melyeket az artikuláczió bázisa változásának fogalma* val iparkodtak WECHSSLER és mások kifejezni. Másrészt WECHSSLER, úgy látszik, nem vette észre, hogy elmélete tulajdonképpen nem az artikuláczió bázisának a változását, mint inkább éppen az állandóságát jelenti. Ha ethnologiailag ugyanazon nép vagy néptörzs saját nyelvének életében az artikuláczió bázisa nem változnék, idegen nyelv átvételénél pedig a gyökeres változás oka éppen az, hogy az idegen nyelvet saját artikulácziójuk bázisa szerint ejtik, akkor ezt úgy is fejezhetjük ki, hogy minden nyelvközösség artikulácziójának bázisát lényegében véve állandóan megtartja. WECHSSLER hivatkozik is oly népekre, mint pl. a finn vagy az arab, «melyek lakóhelyeiket hosszú ideig zavartalanul megtartották)), s melyeknek nyelve évezredeken belül alig változott. Ezzel szemben azonban hivatkozhatunk a német nyelvre, különösen a kfn.-ben a 11 —14. században végbement általános minőségi hangváltozásra. Nem valószínű, hogy ez még mindig következménye volna valamely népvándorláskorabeli fajkeveredésnek és a német nyelv más néptörzsekre való ily kiterjesztésének. A nyelvcsere miatt beállott hangváltozás bármily érdekes, mégis tulajdonképpen kivételes jelenség, s ugyanazon egy népnél is megváltozhatik a kiejtés, sőt utóbbi a nyelvek fejlődésének rendes és normális útja. WECHSSLER könyvét ós felfogását éles kritikával támadja VOSSLER «Positivismus und Idealismus in der Sprachwissenschaft* czímű, minden egyoldalúsága mellett is igen érdekes és figyelemreméltó kis könyvében. Szerinte WECHSSLERnek az a mondata «Alle durch Veránderung der Artikulationsbasis bewirkten phonetischen Veránderungen sind ausnahmslos» közönséges tautológia, mert az artikuláczió bázisának fogalmában már benne rejlik a kivételnélküliség. Ez kétségkívül így van, csakhogy e kifogást tudvalevőleg minden analitikai mondattal szemben fel lehetne hozni a mondat igazsága azonban ez által meg nem dől. " így bátran megmaradhatunk azon felfogás mellett, hogy a hangváltozás lényegében véve nem egyéb, mint a beszélő szervek működési módjának a változása a hangképzésnél. Maga a beszédhang természetesen csak absztrakczió, a mely mint ilyen nem változhatik, s legfeljebb mint izomműködési és akusztikai