Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Schmidt Henrik. A hangváltozás törvényszerűségéről a kfn. nyelvjárások fejlődése alapján 58

A HANGVÁLTOZÁS TÖKVÉNYSZERŰSÉGÉRŐL. 61 telnélküliek a hangtörvények, ma már határozott ós pozitív feleletet adhat mindenki, a ki figyelemmel kísérte az utóbbi évtizedeknek a hangváltozásról szóló terjedelmes, s egyes kivételektől eltekintve jórészt értékes és nagy szellemi munkáról tanúskodó irodalmát. Tudtommal SCHERÉR volt az első, ki határozottan hangsúlyozta, hogy nem elegendő, ha az egyes hangtörvényeket levonjuk a nyelvtörténeti jelenségekből, hanem sokkal fontosabb ennél, ha megállapítjuk az egyes hangok vagy hangkapcsolatok változásának közös vonásait. «An die Philologen darf die Forderung gestellt werden, nicht an einem wüsten Gerölle von Lautbeobachtungen sich genügen zu lassen, sondern einheitliche Gesichtspunkte aufzusuchen, unter welchen die Füllé der Erscheinungen sich vereinigen und so auf eine geringe Anzahl von Grundneigungen der Articulation zurückführen lassen. Eben diese Grundneigungen auf dem gesamrnten Gebiete der voca^ lischen und consonantischen Articulation machen das aus, was ich den sprachlichen Normalstand der Organe genannt habe».*) SIEVERS (Grundzüge der Phonetik5

290 §) azt a praktikus tanácsot adja: «Man unterlasse nie zu untersuchen, ob sich die Abweichungen der Einzelvocale zweier oder mehrerer Systeme nicht auf ein gémeinsames, die Stellung der Systeme ohne weiteres charakterisierendes Prinzip zurückführen lassen». Ezt az elvet ugyanazon nyelv különféle korszakainak összehasonlításával is kezdték a ScHERER-féle értelemben alkalmazni s a hangváltozás összes jelenségeit mint egységes és szerves folyamatot az artikuláczió úgynevezett bázisának változásával azonosítani. Ily módon iparkodott WECHSSLER «Giebt es Lautgesetze?» czímű kitűnő könyvében a román nyelvek keletkezését, illetőleg viszonyukat a latin nyelvhez, úgy magyarázni, hogy a latin nyelv azért alakult oly különféleképen át, mert minden nép, a mely nyelvét a latinnal felcserélte, régi arfcikulácziójának hatása alatt ejtette ki a latin nyelvet. Nem valószínű azonban, hogy csak ilyen módon, vagyis az által, hogy egy nép nyelvet cserél («durch die Ausdehnung einer Sprachgemeinschaft auf eine ursprünglich fremde») állhat-*) Zur Creschichte der dentsehen Sprache, á. kiadás, 35. 1.