Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Schmidt Henrik. A hangváltozás törvényszerűségéről a kfn. nyelvjárások fejlődése alapján 58

60 SCHMIDT HENRIK. van tudományos baladás; s valószínűnek tarthatjuk, hogy annak, a ki újból végigjárja a taposott utakat s beleéli magát az ismeretek kész tömegébe és rendszerébe, figyelmét meg fogja ragadni egy és más, a mi mellett elődje más nehézségekkel küzdve elhaladt. Talán ilyenféle — ha nem is öntudatos gondolat, hanem talán csak öntudatlan érzés volt az, a mi visszatartotta az u. n. újgrammatikus irány megalapítóit és híveit, hogy módszerük legfontosabb alapelvét, a hangtörvények kivételnélküliségének követelményét, az ellene irányuló támadásokkal szemben határozottan és erélyesen megvédjék. Védelmükben tartózkodók es engedékenyek voltak; az időre s további pozitív kutatásokra bízták, hogy igazolja őket, vagy helyesebb szempontokat állítson fel. A vitában az utolsó szót talán WUNDT mondotta: «Die einzige Bedeutung, die dem Ausdruck (der Ausnahmslosigkeit) in Anwendung auf die Lautgesetze beigelegt werden kann, ist die, dass die Veránderungen der Sprachlaute einer strengen Kausalitát unterworfen sind, die teils in bestimmt formulierbaren Gesetzen von weit verbreiteter Geltung, teils in nachweisbaren einzelnen Ursachen, die jené Geltung in besonderen Falién aufheben. ihren Ausdruck fíndet».*) Az a tény tehát, hogy a nyelvek fejlődése folyamán a hangok elváltozása terén •— ugyanazon körülmények között — bizonyos meglepő törvényszerűség uralkodik minden nyelvben és minden nyelvjárásban, eddigelé a legszigorúbb kritika tüzét kiállotta. A hangtörvények azonban — mint WUNDT is hangsúlyozza, nem természeti, hanem csak oly empirikus törvények, a melyek, mint ismeretlen lelki erők működésének eredményei a múltban konstatálhatok, de belőlük, éppen azért mert okaik és feltételeik ismeretlenek, a jövőre nézve semmiféle következtetés nem vonható. • A hangváltozás okairól e szerint eddigelé semmi bizonyosat sem tudunk. Minden elmélet, a melyet erre nézve eddig kifejtettek, hiúnak és tarthatatlannak bizonyult, s alapja inkább csak egyesek képzeletének élénksége, mint valódi tudás volt. Arra a kérdésre azonban, hogy miért uralkodik bizonyos törvényszerűség a hangváltozás folyamatában, vagyis miért kivé*) Völkerpsychologie I, 1, 362. 1.