Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - III. 24

48 MELICH JÁNOS. jelmondat: De Forti Dulcedo. A fametszet alatt: [Lugduni] MDLXXXV. [Cnm Privilegio Eegis.] A czímlap utáni számozatlan levélen: Typographus Candido Lectori, S. D., mely ajánló levél így végződik: Vale, Lugduni CID 10 LXXXV. — Ezután következik: Extráit du Priuilege du Roy, melyben a nyomdász Estienne Michel megneveztetik. Données a Paris le 25 Octobre 1579. Signees par le Roy en son conseil. Pov-telain. Et seellees (így) en cire iaulne du grand Seel a munka vége egyszerű: Finis szóval jeleztetik. Példányom teljesen ép és tiszta minden régibb feljegyzés nélkül*. VAGNER e leírása után kétségtelen, hogy CALEPINUS «Dictionarium»-ának az a kiadása, a melyben a latin szavak magyarul is először értelmezve megjelennek, 1585-ben Lyonban látott napvilágot. Ebből a kiadásból eddig két példány ismeretes; az egyik VAGNER JÓZSEF nyitrai kanonok tulajdona, a másik pedig a párisi Bibliothéque Nationale-é (vö. Nyr. XV. 260.). A következő tíznyelvű kiadások egyszerű lenyomatai az 1585-i lyoninak: 1. Lyon, 1586; ebből a kiadásból három példányról van tudomásunk; az egyik a párisi Bibliothéque Nationale-é (vö. Nyr. XV. 262.), a másik PETHŐ GYULA hagyatékából a kolozsvári Egyetemi könyvtáré; a harmadik SÁNDOR ISTVÁN birtokában volt (vö. Sokféle X. 45.), közelebbit azonban e példányról nem tudunk; 2. Lyon, 1587. Ilyen példányt említ BOD PÉTER a PARiz-PÁPAi-féle latin-magyar szótár bevezetésében s valószínű, hogy ilyenből dolgozott MÁTYÁS FLÓRIÁN is; 3. pLyon, 1588. Ilyen példánya van SZILY KÁLMÁN akadémiai főkönyvtárnoknak; 4. Genf, 1594. Ebből a kiadásból két példány van a M. N. Múzeum könyvtárában, czíme: «AMBROSII CALEPINI Dictionarivm Decem lingvarum . . . vbi latinis dictionibvs Hebra3se, Grsecae, Gallicse, Italicae, Germanicse et Hispanicae, itémque nunc primo et Polonicae, Vngaricae atque Anglicse adiectae sünt Eust. Vignon, Jacob Stoer, Guill. Laemarij. MDLXXXXIIIL). Erről a kiadásról SZILY KÁLMÁN bizonyította be, hogy genfi kiadás (vö. Nyr. XV. 263.), régebben frankfurtinak (vö. TOLDY FER. : A m. n. irod. tört. Pest 1864—5, 58. 1.) tartották.*) — *) TOLDY említ 1620-ban Genfben megjelent kiadást is (vö. A M. n. irod. tört. 58.), a melyben a magyar nyelv is benn volna; ilyen kiadásról azonban nem tudhattam meg semmit.