Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - III. 24

A MAGYAR SZÖTÁRIRODALOM. 43 1117, 2395: Valtoszlagh: most eggyet: esz vtan mást — alternis: aduerb : vicissim: minc vnum; Valtoszlak: eggyketh az masyk vtan. fogom eló: vei: teszóm oda —• alterno: vicissim alterum duorum pono; Valtoszlak — alternatim ; Vyszonth: valtossagh (tollhiba valtoslagh h.): egymás vtan — at contra: significat vicissim | 1124: Versenkódóm: szydalmaszók: oly minth az hamys partoth oltalmoszom — altercor . . . quasi aduersam partém tuerj | 2431, 2686: De magha—attamen : sed quia; De magha— autem | 1744: Elesztób—apprime, apprimis j 765, 1097, 2869 : lybeszó — agapeta ... lenocinator; lyboszó — ambro, lectator; libezeo — baratro lectator, lonocinator | 996: Venerek: alkotbok: árulok — alicarij: qui eam [értsd: alicam] conficiunt: Vendűnt | 4091: hwles: hwtre tanytas — catechysmus: est instructio in fide. Összefoglalva vizsgálódásainkat, a következőket állapítottuk meg: A Gyöngyösi Szótártöredék szerkesztett mű, latin részének forrásai PAPIAS, BALBUS és CALBPINUS szótárai. A szótár-töredék lehet egy ember, de lehet többnek is a szellemi terméke. Jelen alakjában azonban másolat, még pedig öt másolónak a munkája. Ez öt másoló közül az egyik, a kit B betűvel jelöltünk, alkalmasint Fráter EMERJCUS DE GYÖNGYÖS. A bemutatott hasonmásokból következik, hogy a szótártöredéket a gyöngyösi Szent Ferenczrendi szerzetesek másolták s valószínű, hogy ugyanők is szerkesztették. A szótár-töredék eredetije a XVI. század közepe táján (1556-ig) készült s valószínű, hogy a másolat sem sokkal későbbi. 3. CALBPINUS latin-magyar Dictionarium-a. Említettem már, hogy CALEPINUS «Dictionarium»-a 1502-ben jelent meg először s hogy eredetileg latin szótár latin magyarázatokkal (itt-ott görög megfelelőkkel). Igen sok kiadásban jelent meg 1568-ig, a mely évben latin és görög nyelven kívül más nyelvű értelmezésekkel is bővült. így lett 6, 7, 8, 9, 10 s végül 11 nyelvű szótárrá. Addig is azonban, míg ez idegen nyelvi értelmezések közt a magyar is helyet foglalhatott, számosan tanáraink, tanítóink közül érezték, hogy ilyen latin-magyar szótárra szükség van. Innen van, hogy több olyan 1568 előtt megjelent CALEPiNust ismerünk, a melybe egykori tulajdonosa maga írta be a magyar értelmezéseket (vö. feljebb). E magyar glosszákkal is ellátott példányok közül legterjedelmesebb bejegyzéseket az a CALEPINUS