Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok. (I.) 345

384 PÁPAY JÓZSEF. ydn, kvláy si-árátú iwumal. vbdl yát uerds. apsdl pelá latul: «iuy semrá nvy!'» apsdl iiry seudrds. i-mosaina % oyl§y yoi ioytdz. oyl§y yoi lauSl: «nin yoidauydn östdnh> — «ram — laiidl — uoláy neyyoiydn and ösmdn.» umola mou neyyoi i-sidi rbtl ol, nny — lauSl (naurem diipsl tömi pelá) mola mou neyyoi ösdn ?• ama —latidl—táus ösdm.» naurem lauSl: urna rötdm mandu, ma si rot-neyyo ös9m.» — s

%pd%

svyát l] ioyStsdn tám mounah) naurem lattal: «iapm ds, iaidm uolfids tviis, manem yvlda ymsB.í, ma tö~r§mna si tvyáina yvlda ant pártmdm, törSmna iilfidtsaidm.v oyldy yoi latul: «muy yozeu i vtsám mandu ol, muy mouuna lou ioy§tmal údlUm tvl-kema iis, yölSinhm tvl-kemml iis.» naurem lauSl: «má and oslem.» nauremna lábdtsa, kvláy na kírsa i mangs. sit (táus) mandm iubina i yátdn páitsdydn pá marísdyan. yvtl-youat mou man's9-ydn, kvláylán i idma top ioyQtsdyzn. mola-kem tör§m párdüws, si-kemdl ol tayyá, kvláydt Ctteydt ali yvUmdt and oshydn. Egyszer egy szános ember érkezett. A szános ember szól: «Ti kicsodák vagytok?*) — «Mi, úgymond, csak ilyen-amolyan emberek nem vagyunk. Bármely vidékre való embernek szintén van nemzetsége,, te, úgymond (a gyermek kérdi amazt), milyen földre való ember vagy?» — «En, úgymond, tunguz vagyok.» A gyermek mondja: «Az én nemzetségem mandu [= jenisszei osztják], én ilyen nemzetségbeli ember vagyok.» — «Hogyan jutottál erre a vidékre?» A gyermek mondja: «Volt [egy] bátyám, a bátyámnak volt vagyona, engem veszendőbe (tk. halni) itt hagyott, én azonban az istentől hálásra nem voltam rendelve, az isten megsegített.') A szános ember mondja: «Nálunk egy bolond mandu van. Hogy a mi vidékünkre érkezett, annak már három vagy négy éve is van.» A gyermek mondja: «En nem ismerem.)) A gyermek enni adott neki, rénszarvast fogott be neki és ment. A mint ez [t. i. a tunguz] elment, a sátrukat [tk. házukat] fölszedték ós [további mentek. Egy napi járóföldet mentek, a rnszarvasaik egyik oldalához csak éppen odaértek. A mennyit az isten adott, annyi van talán, a rénszarvasok élők-e, avagy döglöttek, ők nem tudják.