Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok. (I.) 345

376 PÁPAY JÓZSEF. /diil. «kilá/ (imi-yili iastal) nemdza sdi?l andam. lou nvmdsl: male yvlmal, sidi uandiiidal eudlt %olipy yoi ne£ i yoi lihy andam, áratelna ynlmdt. io^o-marida, yvla-lmi yoza ioytds, yatna ioyo tal'sdlt, sbmmí ümdtsdti, uesl sorti ázat u$r. sitdlna lou iby am'p' kíws, lehs i mands. uazdy or't igi uas ilbina, ipdi ioytds. mur fii nöymds: Hamotta lausad{, tmi-yili uel'sa, yolna lihy. ittam ioytds.n uazdn or't igina dúpsla: nyoliby yoi yodi lanht?» (<

Zoliby yoi ma-ki arit ueritsem, manem uel'sdt loln, ma ittam lihm s\ inytdfítdsem.» «ittam yolibn yoi selta-ki l'atlt tildt, ma tam mouna olda an* uerithm.» sitdlna uazdy or't igi lauSl: «nvy-ki manhn, muy sitna áratelna yvllu.» mattá lausu, uas Ildi vul pari uer9S, uelis uerds, tidel, testei kutna imi yili lauSl: uazdy dr't igi, yoliby yopn itsl-ki you iu, nöfítdl-ki you nöbdt al luillla/ ma ittam nvy murdn yoza olda an' uerithm.» uazdy or't igi latidl: «yoi neyyo nvy yoédn szik. «Kelj föl!» (Az Asszony-unokája mondja.) Semmiféle nesz sincs. 0 gondolja, már talán meg van halva. A mint megnézi, a harmincz ember közül csak egy sem élő, mindnyájan meghaltak. Visszament, a halott asszonyhoz érkezett, bevitte a házba, fölültette: az arcza csupa vér. Aztán tíz ebet befogott, fölült [a szánra] és ment. A Városi fejedelem-öreg városa végén a partra érkezett. A nép megszólalt: «A múltkor azt mondtátok, hogy az Asszony-unokája meg van ölve, még él, ím megérkezett!» A Városi fejedelem-öreg kérdezi tőle: «A harmincz ember hogyan beszél ?» — «Ha a harmincz embert én nem győztem volna le, engemet megöltek volna. Az életemet most ím megmentettem (tk. a lelkemet most ide visszahoztam). Most már aztán ha a harmincz ember ellenségül jön. én ezen a földön meg nem maradhatok." Aztán a Városi fejedelem-öreg szól: «Ha te mégy, mi aztán mindnyájan meghalunk.)) Azelőtt mondottuk, város evő nagy lakomát csinált, most is (tk. rögtön) csinált. Evés, ivás közben az Asszony-unokája szól: «Városi fejedelem-öreg, a harmincz emberedet ideje hoszszú időn, kora hosszú koron át ne várd ! Én most a te népednél nem tudok meglenni.» A Városi fejedelem-öreg szól: «Ha