Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok. (I.) 345

ÉSZAKI- OSZTJÁK NYELVTANULMÁNYOK. 369 ayodaé oldi, ieudm tinli uisli, ali (orosz: HJIH) naldmna!» lou (Imi-yili) si iázdy ybVsdli. naurem dt ipntldt, ivntti nauremdt yoza mands. uazdy or't igi uv.l iiydl iiy-naurem tvimal. iimtti nauremdt kut eudlt si naurem ieéa addl tvyaina uaysdTi, naurem pela laiidl: v-nalmdn kim-Etlt\!)) naurem nalmdl kim-etltdslt, naurem ai-nahm imiyilina yos-eudtsa. sitdlna naurem noyfrmdds, lou ioyo-mands. uázdy or't igi eudlt idzdy ioytds: «naurem uydlll pidds, dúzdsla, naurem semlal al-lárildt. sitdlna lauldt: «naurem nydlVí pidds.n yaleudt yötlds, uazdy or't igi lau§l: useban kasta masl, sebán-nenyoif)) mur pöddr'ht: utada uanna seban-neyyoi andam. i Imi laulla, si Imi nauremlal ardt, Hámba nauremlalna and islla. lou, si imi, xolipy iiydl eudlt al-ueidam neyyoina ti tüda arí ueritla, hu yozilal ara' ioyíttl. uyoideu kitluh) mur nöymdSdt. uyoi kitladi2

top Imi-yilina tüda ueritla.» Imi-yili uazdy or't igina pártsa. iby am'fina kírsa. am'fidt klrdm ietsds, Imi-yili mands. remet díj nélkül vette vagy csak szóval (tk. nyelvvel)?)) Ő (az Asszony-unokája) ezt a szót hallotta. A gyermekek játszanak, a játszó gyermekekhez ment. A Városi fejedelem-öreg idősebbik fiának figyermeke volt. A játszó gyermekek közül ezt a gyermeket egy kissé félre (külön helyre) hívta, a gyermekhez [így] szól: «Öltsd ki a nyelvedet!)) A gyermek a nyelvét kiöltötte, a gyermek kis nyelvét az Asszony-unokája levágta. Aztán a gyermek megfutamodott, ő vissza ment [be a házba]. A Városi fejedelem-öregtől izenet jött: a gyermek megnémult, [ha] kérdik, csak a szemei forognak. Aztán mondják: «A gyermek megnémult.)) Másnap virradt, a Városi fejedelemöreg szól: «Sámánt kell keresni, samánembert!» A népbeszél: «Itt a közelben samánember nincsen, egy asszonyról mondják [hogy az], ennek az asszonynak sok a gyermeke, lehetséges, hogy a gyermekei nem is eresztik. Őt, az asszonyt, harmincz fiától közönséges erejű ember ide hozni nem birja, velük nem mérkőzhetik meg (tk. hozzájuk nem ér).» — «Kit küldjünk (tk. kicsodánkat küldjük)?» mondja a nép. «Kit küldenétek? csak az Asszony-unokája birja elhozni.» A Városi fej edelem-öreg az Nyelvtudományi Közlemények. XXXVI. 2o