Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok. (I.) 345

366 PÁPAY JÓZSEF. yul ueriie ar, oysardt, lolmaydt uerrie árdt! i náui neptu-svy uis, sitdlna mands, tutna Imdm yát pelá mands. ittam mundi tut líwm svs-pbdáli uislí, svy libina ivudr'sdli, vnddftna idr'sdli. svy elti oysamna pon'sdli. Isi Uhn nhjyoi-idi lezátsdti. si svydl ai öySl élti amdtsdli, m nenyoi-idi amdtsdli. kolna ybssdli, lou laygdr-kol legádds, selta tálda pitsdlí, sidi tálldli. yoé pelá manl, lou and osl yolna. sidi táldal eudlt uanthli, uas idds. ieia ila-pelá oldi pidds, pathdi-mosa laildi pitsdlí, uas and at r'iila. lou öyhl ujsll, idm louát keu öyílna leldds, pá tálldli. sidi táldal eudlt uas ilbina ioytds. ittam öyhl bmldft silna amdtsdli, matti nenyoina noytdla-ki, bmhfina mvytí kbriiü. sitdlna lou uas-yáddt pelá sbsta pidds. «yoi uas?» (imi-yili dnpsli) «uázdy br't igi uasn (uas sáuidi^ yoi si). uázdy br't igi yátna toyo sbsta pidds. uázdn br't igi nauremdt ivntldt, pöddr'ldt: uími-yili ioytds.» uázdn br't igi lau§l: «at iü/» ndy éáttdn tvyáina anc

iil, ma §áttdm tvyáina iis.» hal) ugyancsak sok van, róka, rozsomák ugyancsak sok van! Egy fehér rénborjubőrből készített subát fogott, aztán ment. A tűz emésztette ház felé ment. ím az elébb megégett gerincz-csontot vette, a subába göngyölgette, övet kötött rá. A suba fölé fejkendőt tett. Úgy elkészítette, mintha élő ember volna. Ezt a subát egy kis szánra ültette, szintén ember gyanánt ültette, kötéllel megkötötte. Vállkötelet készített, aztán húzni kezdte, így húzza. Merre megy, még nem tudja. Miközben húzza, látja, város tűnt elő. Kissé esteledni kezdett, besötétedésig kezdett várni, hogy a város ne lássék. A szánját fogta, jó nagy követ tett a szánjára, megint [csak] húzza. A mint így húzza, a város alá érkezett. Most a szánját egy lék szélére állította, ha valamely ember megmozdítja, rögtön a lékbe esik. Aztán ő a városi házak felé kezdett lépni. «Kinek a városa [ez]?» (Az Asszony-unokája kérdezi.) «A Városi fej edelem-öreg városa.» (Ez a városőrző ember.) A Városi fejedelem-öreg házához oda kezdett lépegetni. A Városi fejedelem-öreg gyermekei játszanak, beszélnek: «Az Asszony-unokája érkezett meg.» A Városi fej edelem-öreg szól: «Hadd jöjjön! A ti hallásotokra nem jön, az én hallásomra jött.»